A CSENDBEN REJTŐZŐ ISTEN

2020 március 25

Galéria

Arszeniosz metropolita beszéde az Örömhírvétel Ünnepén

Ma, Kedves Testvéreim, Az Istenszülő örömhírvételének ünnepe van. Az Angyal elhozza Szűz Máriának az örömteli üzenetet, hogy Isten Fiát fogja szülni.

Ez Megváltásunk kezdete. Isten ígérete teljesedik be általa az embereknek: a találkozás, az egyesülés lehetősége, hogy az ember eggyé váljon Istennel. Az első emberpár az engedetlenség miatt elvesztette ezt a lehetőséget. Saját útjukat akarták járni. A gondolataikra hallgattak. Mit tett Éva? A kísértő gondolatra gondolatára hallgatott, aki maga Megosztó – és bűnbe esett. Mi a bűn? Az, ami elválaszt Istentől. Isten nélküli út, Isten nélküli élet. Hol kezdődik a bűn? Egy gondolattal, hogy az ember Isten helyébe léphet. Az embernek ez az utazása, amit évszázadok óta, és egészen mostanáig tart, egy vadászat ez után a hamis illúzió, hazug érzet után, hogy Isten helyébe lépve Istenné válik. Az ember megosztottá válik és skizofréniában él. Elválasztottságot él Istentől, de legfőképp létezésének, teljességének megosztottságát tapasztalja. És az történik ugyanis, amit tegnapelőtt mondtunk: más az, amit élek, mást akarok, mást teszek, másra vágyom...

Ma pedig itt áll előttünk a Legszentebb Istenszülő, egy teljes ember, egy egységes ember. Éli az Istent, lelke Istenre vágyik, a kívánsága Isten kívánsága, akarata is Isten akaratával van egységben. Egy ember, aki Istennel él, jár, és az Ő akarata szerint cselekszik, tehát engedelmeskedik, és így szól: „Íme az Úr szolgálóleánya”. Ezáltal az engedetlenséget engedelmességre fordítja és lehetőséget ad nekünk a megváltásra.

Ki tehát a Legszentebb Istenszülőnk?

Teljes, egész-séges ember, aki Istennel egységben él.

Ahogy a szimonopetrasz-i Emilianosz atya mondja: az Istenszülő Isten rejtőzésének szolgálója volt. Az ember fél, és sokszor nem képes elfogadni olyasmit, amit nem ért, amivel szemben kétségei vannak. Vagy sokszor nem fogad el valamit azonnal és kerülőutakra van szükség ahhoz, hogy elfogadja azt, amit korábban nem volt tudott. Azt is mondja Emilianosz atya egy példát használva, hogy amikor szeretnénk segíteni egy embert, aki anyagilag rászorul, de tudjuk, hogy nem fogadná el tőlünk a pénzt büszkesége miatt, illetőleg mert nem akarja, hogy látszódjék hova jutott, valaki másnak adjuk az összeget, hogy továbbítsa számára. Az illető így elfogadva azt örvendezik. Mi is örülünk, hogy célunkat elértük, segíthettünk.

Így rejtőzködik Isten is, mondja Emilianosz atya. Sokszor mások által mutatkozik meg, kerülőutakon érkezik az életünkbe és nem értjük, de örülünk jelenlétének még akkor is, ha néha kétségeink vannak felőle.

Szűz Mária Istent a csendjében rejti, mondják az atyák. Ha megfigyeljük az életét, láthatjuk, hogy nagyon ritkán beszél. Az örömhírvételkor, mikor az Angyal meglepte, mondván: Fiad fog születni, uralkodni fog… akkor megszólalt és azt mondta: „Hogyan lehetséges ez, amikor férfit nem ismerek?”. Az Angyal válaszol: „A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje beárnyékol”. Az Istenszülő így válaszol: „Íme, az Úr szolgálóleánya”.

Mikor tehát az hallja, hogy nem emberi beavatkozás által történik mindez, hanem a Szentlélek Isten cselekszik, akkor alárendeli magát neki és azt mondja, legyen velem a Te Igéd szerint. Legyen, ahogy Te akarod!

Még egyszer szól az evangéliumokban, mégpedig a Kánai menyegzőn, mikor azt mondta Krisztusnak, hogy nincs boruk. Αz atyák azt mondják, azért szólalt meg itt, hogy megmutatkozzon engedelmessége, alávetettsége Istennek, és csakis az engedelmességen, alárendeltségen és főleg a szereteten keresztül tud eljutni valaki az Istennel való egységhez.

A Legszentebb Istenszülő tehát éli a csodát – és Isten elrejtőzik ebben a csodában. Megfigyelve az evangéliumot látjuk, hogy minden csoda előtt és után Krisztus csöndet kér. Köp egyet, sarat formál, a vakon született szemére helyezi, majd a csodát követően azt mondja, menj, és ne beszélj senkinek!

Így tehát az Istenszülő is a csend csodáját szolgálta. Tisztasága, szüzessége pedig a elrejtőzött Isten működésének gyümölcse. Az Istené, akit mi emberek sokszor annyira akarunk, de aki ellen mégis harcolunk. Az Istenszülő a csend nyugalmában élt, ahol Isten bújik meg és így legyőzte a kísértő gondolatokat. Ahhoz tehát, hogy legyőzzük ezeket a gondolatokat és eljussunk oda, hogy sikerüljön az, ami Évának nem sikerült, szükségünk van a csend nyugalmára. A szív békéje, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a dolgokat tisztán lássuk, ami elengedhetetlen, hogy felismerjük a kísértést vagy meghalljuk az Isten hangját.

A bukás és az engedetlenség egy ilyen helytelen gondolattal kezdődött, ahogy mondtuk: „az ember Isten helyébe léphet”. Ez pedig szétszakította az embert, elválasztotta Istentől, és egész mostanáig ezt a kísértést éli. Sokszor nem is látja Istent az életében. De ahogy mondtuk: Isten rejtőzködő!

Elrejtőzik a megszentelt vízben, a Szent Eucharisztia kenyerében és borában, a szentelt olajban, a pap, a püspök áldásában, ahonnan továbbadatik, terjed, és életet adva megsokszorozódik. Elrejtőzik az alázatos falusi asszony imájában, aki mindennap esedezve könyörög hozzá. Az ember fájdalmában, aki megfeszíttetik, megbújik az Isten. Rejtve a ködben, a harmatban, a sötét felhőben, egy ember pillantásában, aki szívébe zárta Őt.

Mi igyekezzünk azzal az élettel, amit az Egyház javasol nekünk: lelki élettel, erényekkel követni Isten nyomait, Isten lépteit.

Az életünk legyen Isten jelenlétének rejteke! Az Angyaloké, az Istenszülőé, a Szenteké. Próbáljuk követni az Legszentebb Istenszülő példáját, aki erényekben gazdag életével a szeretet és engedelmesség példája volt. Ahogy mondtuk tehát, egy élet Isten lábnyomában. Próbáljuk meg ezt! Különösen ezekben a napokban, mikor azt gondoljuk, hogy Isten eltűnt, mert nem szól.

Lássuk meg jelenlétét a fájdalomban, a gyötrelemben, a halálban – és kérjük, hogy vele együtt megéljük a feltámadást.

Biztos vagyok benne, hogy sokszor félreértelmezzük a dolgokat, még a nemzeti ünnepeinket is, mint a mai. Várjuk, de vagy inkább átírjuk a forradalom hőseinek az érzéseit, tapasztalatait. Ők azt mondták, hogy mi Krisztus hitéért küzdünk! Ők látták Istent, ezért vállalták ezt a küzdelmet. A forradalom hősei nem voltak ostobák, hogy életüket adják egy fényes ideáért, ami eltörölhető és múlandó. Életüket adták, mert látták a rejtőzködő Istent mindenhol!

Próbáljunk meg mi is a Legszentebb Istenszülő, a Szentek csendjét követni, hogy Isten jelenléte jelenvalóvá váljék számunkra. Ne hagyjuk ki az életünkből Istent, mert azzal a halált fogjuk megtapasztalni. Nehogy így legyen!

2020 október 23

Apostol:

Evangélium:

Hírek

Jelenleg nincs friss hír

© KONSTANTINÁPOLYI EGYETEMES PATRIARCHÁTUS MAGYARORSZÁGI ORTHODOX EXARCHÁTUS