Bartholomeosz pátriárka nagyheti beszéde

2020 április 13

Testvéreim és gyermekeim az Úrban!

Egy Szent Nagyböjt ismét a végéhez érkezett. Megünnepeltük Krisztus jóbarátjának, Lázárnak örömteli feltámasztását, amely a „közös feltámadás” mintaképe. Holnap, Virágvasárnap azt énekeljük. „Áldott aki az Úr nevében jő, hozsánna a magasságban!”

Áhítattal és alázattal lépünk be tehát a Nagyhét időszakába, egy olyan Nagyböjt után, amely más volt, mint az eddigiek. Az új koronavírus okozta járvány megváltoztatta hétköznapjainkat éppúgy, mint egyházi életünket. A hívek számára bezárultak a templomok. Hiányzik számukra az ízek közül az Eucharisztia mindennél szentebb zamata. Nem látják az összejöveteleken testvéreik arcát, megfosztattak a szertartásoktól és a tömjén illatától. Mindez bizonyára az elidegenedésnek egyfajta érzését hozza magával. Otthonainkban maradunk, hogy a gyilkos vírustól megmeneküljünk, de távol maradunk az „Atya Házától”, ahol az ortodox keresztények nem csak otthon érzik magukat, de amely „a valódi otthonuk”.

         Mégis! Fájdalommal kellett meghoznunk ezt a döntést, az állami határozatok alkalmazását még Nagyhéten is. Hogy mind, kivétel nélkül biztonságban legyetek. A patriarcha csuhájának oltalmaznia kell életeteket, ahogy annyiszor a konstantinápolyi Trón tanúságtevő történelme folyamán.

         Biztosak lehettek benne, testvéreim és gyermekeim, hogy ha titeket keserűséggel töltenek el a bezárt templomok, pátriárkátok is szenved és elkeseredett. De hadd mondjam meg: nem lehetett másképp. A világjárvány kritikus pillanataiban az orvosok és tudósok az állam által végrehajtandó kötelező intézkedéseket javasolják. Nekünk is hozzá kell járulnunk szomszédaink védelméhez. És természetesen imádkozunk a szeretet Istenéhez, a lelkünk és testünk orvosához, hogy erősítse meg a betegeket szenvedésükben, és támogassa az orvosok, ápolók és mindazok nehéz munkáját, akik önfeláldozással igyekeznek kezelni ezt az óriási problémát. Ez a soha nem látott válság megmutatta a szeretet és a szolidaritás erejét és értékét, amely túlmutat az emberi normákon, és az isteni kegyelem pecsétjét viseli magán.

Meg kell értenünk és el kell fogadnunk: ezek az intézkedések nem veszélyeztetik hitünket. A legkevésbé sem mérsékelhetik a templom és a benne zajló szolgálatok központi helyét a hívek életében. Ezek az ideiglenes korlátozó intézkedések nem az Egyház ellen hozott határozatok. Nem keresztényi identitásunkat érintik, hanem „testet viselő és világban lakozó” emberi lényekként vonatkoznak ránk.

Folytatjuk tehát mi is ezeknek a rendkívüli intézkedéseknek a következetes betartását.. Hagyományunkban a Húsvét nem az egyetlen „választott és szent nap”. Az egyház egész élete Húsvét! A feltámadás „az Egyház dicsősége” és „az Ország kincstára”. A feltámadás az ortodoxia egész hite, éthosza, kultúrája. Húsvét minden egyes isteni liturgia. Feltámadás minden félreeső kis kápolna, minden egyes templom. Hitünk szentjei és mártírjai, a szent ikonok, melyeket tisztelünk, a szeretet és emberszeretet valamennyi cselekedete: mind feltámadás illatát árasztják. A hívő élete: mindennapi Húsvét! Azért tudjuk, mint jelent a feltámadás, mert tudjuk, mit jelent a kereszt. A kereszt és feltámadás egyháza vagyunk. Megtapasztaltuk a keresztet és a feltámadás ízét, ezért hangosan kiáltjuk: „Íme, a kereszt által öröm szállt az egész világra!”

       

 Így ezen a Szent Héten és ezen a Húsvéton, szeretett keresztények, mi, a pátriárkátok és a Phanar papjai még odaadóbban imádkozunk majd mindnyájótokért. Itt, az ortodoxia nagy monostorában szeretettel helyezzük el neveteket az élet kelyhébe. Miattatok, „akik elfogadható okokból távol vagytok”, kérjük az Urat: „Üdvözítsd, Uram, a te népedet és áldd meg a te örökségedet!” Nem vesztek ugyan „szent fényt” gyertyával Húsvétkor, de az mégis felragyog majd a szívetekben. Tárjátok ki szíveteket a feltámadás ragyogó éjszakáján, hogy a Krisztus Szent Nagy Egyházának ki nem alvó mécsese világítson benne. Szabadon „tedd magad üressé önmagadtól ", hogy a feltámadt Krisztus alkonyt nem ismerő fénye ragyogjon be. És akkor ti is „a világ világossága" lesztek, ahogyan Urunk kérte azt követőitől.

         Gyorsan eltelik az idő, testvéreim és gyermekeim, elmúlik a járvány, Istennel a sebek is begyógyulnak. Imádkozom, hogy mindannyian úgy kerüljünk ki a válságból, hogy felfedeztük a történtek mélységes értelmét, és megtapasztaltuk a „jó átalakulást”. Megértve az Istennel való közösség erejét, amely „élet és világosság”, és méltányolva az egészség és az élet isteni ajándékainak értékét, az áldozatot és az egyéni jogokról való lemondást a szeretet kedvéért.

           Szent hét kezdődik számunkra. Íme, a vőlegény jő. Íme, felmentünk Jeruzsálembe, míg az Úr leereszkedik, hogy keresztre feszítsék. Ma a kereszten függ. Zengjük, Krisztus, megváltó szenvedéseidet, dicsőítjük a feltámadásodat. A Kereszt végsőkig menő alázata a dicsőség királyának győzelmét hozza. Kívánunk mindenkinek gyümölcsöző küzdelmet, együtt-haladást Krisztussal a Kereszt és a feltámadás üdvös útján. Áldott ünnepet! Jó Feltámadást!

2020 május 28

Apostol:

Evangélium:

Hírek

Jelenleg nincs friss hír

© KONSTANTINÁPOLYI EGYETEMES PATRIARCHÁTUS MAGYARORSZÁGI ORTHODOX EXARCHÁTUS