BARTHOLOMEOSZ PATRIARCHA A SZENT NAGYBÖJT KEZDETÉN

2021 március 14

Galéria

+ BARTHOLOMEOSZ ISTEN KEGYELMÉBŐL KONSTANTINÁPOLY – AZ ÚJ RÓMA ÉRSEKE EGYETEMES PATRIARCHA HITTANÍTÓ BESZÉDE A SZENT NAGYBÖJT KEZDETÉN AZ EGYHÁZ EGÉSZ NÉPÉNEK KEGYELEM ÉS BÉKESSÉG, A MI ÜDVÖZÍTŐNKTŐL ÉS URUNKTÓL JÉZUS KRISZTUSTÓL, RÉSZÜNKRŐL PEDIG IMA, ÁLDÁS ÉS MEGBOCSÁTÁS

Igen tisztelt, és az Úrban áldott testvéreim és gyermekeim,

A jóságos Isten kegyelméből a Szent Nagyböjt idejéhez érkeztünk, a hosszas aszketikus küzdelmek idejéhez. Az Egyház, mely ismeri az emberi lélek útvesztőit, éppúgy mint az azokból kivezető Ariadné-fonalat, az alázatot, megtérést, az ima és az áhítattal teljes szertartások erejét, a szenvedélyeket megsemmisítő böjtöt, a türelmet és az istenfélelem szabályainak való engedelmességet, idén is elhív minket erre az Isten szerinti útra, melynek mértéke a Kereszt, horizontja pedig Krisztus feltámadása.

A nagyböjt közepén a Szent Kereszt hódolata mutatja fel ennek az egész időszaknak az értelmét. Megrendítően visszhangzik az Úr szava: „Aki énutánam akar jönni, vegye föl keresztjét naponként, és kövessen” (Lk 9,23). Arra hív meg bennünket, hogy az Urat követve és az Ő életadó keresztjére tekintve saját keresztünket vegyük a vállunkra, tudva, hogy az Úr az, aki üdvözít, nem pedig keresztjeink hordozása. Az Úr Keresztje „ítéletünk ítélete”, „ítélete a világnak”, egyszersmind pedig ígéret arra, hogy valamennyi megnyilvánulásával együtt nem a gonoszé az utolsó szó a történelemben. Feltekintve az Úrra és az Ő oltalmazó erejére, amely igyekezetünket megbírálja, megáldja és megtartja, a „jó küzdelmet” harcoljuk, mint akiket „mindenfelől szorongatnak, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk”(2Kor 4,8-9). Ennek a kereszttel és feltámadással teli időszaknak ez a tapasztalat a lényege. A Feltámadás felé haladunk a Kereszt által, amellyel „öröm szállt az egész világra”.

Néhányan azt kérdezhetik közülünk: vajon az Egyház a pandémia fenyegetése közepette, a fennálló egészségügyi korlátozások mellé miért teszi még oda a Nagyböjt „karanténját”? Való igaz: a nagyböjt is egyfajta „karantén”, a szó etimológiájának megfelelően negyvennapos időszak. Az Egyház célja mindazonáltal nem az, hogy kimerítsen minket, további előírásokkal és tiltásokkal fejelve meg a meglévőket. Ellenkezőleg: alkalmat nyújt, hogy a nagyböjtben értelemmel töltsük meg a koronavírus miatt átélt bezártságot, az evilági dolgok korlátai alóli felszabadulás által.

A mai evangéliumi olvasmányban lefektetésre kerülnek e szabaddá válás alapelvei. Az első a böjt, nem csak abban az értelemben, hogy bizonyos ételeket mellőzünk, hanem hogy tartózkodunk olyan szokásoktól is, amelyek bennünket a világhoz kötnek. Ez a tartózkodás nem a világ lebecsülésének jele, hanem a vele való kapcsolat újradefiniálásának előfeltétele, és annak a páratlan örömnek a megélése, amely a világban a keresztény tanúságtétel helyét ismeri fel. Ez okból már a böjt stádiumában is a hívek szemléletmódja és tapasztalata a húsvétot tükrözi, a Feltámadás ízét hordozza. A „nagyböjti hangulat” nem depresszív, hanem az öröm légköre. Ezt a „nagy örömöt” hirdette az angyal a Megváltó születésekor „az egész népnek” (Lk 2,10), ez a Krisztusban való élet elvehetetlen és „beteljesedett öröme” 1Ján 1,4). Krisztus mindig jelen van az életünkben, közelebb van hozzánk mint mi magunk, minden napon „a világ végezetéig” (Mt 28,20). Az Egyház élete kimeríthetetlen tanúságtéel az áradó Kegyelemről, és az Ország reményéről, az isteni gondviselés misztériumának tökéletes kinyilatkoztatásáról.

A hit jelenti a választ Isten emberszeretetből történt leereszkedésére, egész lényünkkel mondott „igen”-t annak, aki „meghajlította az egeket és alászállt”, hogy megszabadítsa az emberi nemet „az ellenség rabságából”, s hogy megnyissa az utat számunkra a kegyelemből bekövetkező átistenüléshez. A felebaráti, önfeláldozó szeretetet és a teremtett világ „megőrzését” a Kegyelem ajándéka teszi lehetővé, és az táplálja. Amennyiben hiányzik ez a testvéri szeretet és Istentől ihletett gondoskodás a teremtésről, úgy felebarátom „pokol lesz”, számomra, a teremtés pedig esztelen erőknek játékszerévé, amelyek azt kizsákmányolás tárgyává teszik, az ember számára ellenséges környezetté.

A nagyböjt által ígért felszabadulás második tényezője a megbocsátás. Az isteni irgalom és kimondhatatlan jótéteményei számára gát, semmibevétele az Úr ama parancsolatának, hogy a „föld sója” és a „világ világossága” legyünk, valamint a keresztény tapasztalat eltorzítása az a „zárt lelkiség”, amely a „másik ember” és a világ visszautasításán és megtagadásán alapul: holttá teszi a szeretetet, a megbocsátást, és a másság elfogadását. A Triódion első három vasárnapjának evangéliumai az élet efféle meddő és fölényeskedő megközelítését állítják pellengérre.

Ismeretes, hogy az ilyen szélsőségek különösen azokban az időszakokban mutatkoznak meg, amikor az Egyház lelki küzdelemre és éberségre hívja el híveit. A hiteles lelki élet azonban a belső újjászületés útja, kilépés önmagunkból, a felebaráthoz való szeretetteljes közeledés. Nem a tisztasághoz ragaszkodáson és elzárkózáson alapszik, hanem a megbocsátáson és a megkülönböztetés képességén, a hálaadáson és a dicsőítésen, és az aszketikus hagyomány tapasztalati bölcsességén, mely szerint: „Nem az ételek rosszak, hanem a falánkság... nem a beszéd, hanem a fecsegés... nem a világ rossz, hanem a szenvedélyek”.

Ezzel a lelkülettel és ezekkel az érzésekkel, egyesítve imáinkat mindannyiótok imáival, kedveseim, hogy e halálos járványt végleg legyőzzük, és sikeresen nézzünk szembe annak társadalmi és gazdasági következményeivel, egyszersmind pedig közbenjáró imádságotokat kérve azért, hogy ötven esztendőnyi teljesen igazságtalan elhallgattatás után újból működhessen a Halki Teológiai Iskola, kezdjük meg az Egyházban a Nagyböjtöt, együtt zengve és kiáltva hogy „Velünk az Isten”, akinek dicsőség és hatalom az idők végezetéig,

Ámin,

A Szent és Nagy Negyven Napra, 2021.

† Konstantinápolyi Főpap

Istenhez forrón könyörögve mindnyájunkért

© KONSTANTINÁPOLYI EGYETEMES PATRIARCHÁTUS MAGYARORSZÁGI ORTHODOX EXARCHÁTUS