BARTHOLOMEOSZ PATRIARCHA A SZENT NAGYBÖJT KEZDETÉN

2022 március 06

Galéria

HITTANÍTÓ BESZÉD A SZENT ÉS NAGY BÖJT KEZDETEKOR +BARTHOLOMEOSZ ISTEN KEGYELMÉBŐL KONSTANTINÁPOLY ÉS ÚJ RÓMA ÉRSEKE ÉS EGYETEMES PATRIARCHA AZ EGYHÁZ TELJES NÉPÉHEZ KEGYELEM ÉS BÉKESSÉG A MI ÜDVÖZÍTŐNKTŐL ÉS URUNKTÓL JÉZUS KRISZTUSTÓL TŐLÜNK PEDIG IMÁDSÁG, ÁLDÁS ÉS MEGBOCSÁTÁS

Nagyrabecsült testvéreim és szeretett gyermekeim az Úrban,

Dicsőítjük a Háromságos Istent, aki az Egyházban ismét bevezet bennünket a szent és nagy böjt tisztaságos és áldott időszakába, a testi és lelki gyakorlás és az aszketikus küzdelmek arénájába, hogy Krisztushoz illőn készüljünk elő, és így haladjunk alázatosan a Szent Nagyhét, és az Úr életet adó feltámadása felé.

Az aszkézis természetesen nem kizárólag a Szent Nagyböjt időszakának jellemzője, ahogy nem is csupán szerzetesi életet élők gondja és kötelessége, és nem csak a keresztény erkölcs külső kényszerének eredménye: tehát nem jámborságunkhoz kapcsolódó külsődleges adalék. Az aszkézis a keresztény létezés, és az Egyház életének szívéhez tartozik. Krisztus felhívása a hívek felé, valamint üdvözítő jelenlétének tanúsága az életünkben. Nem egy arctalan és megközelíthetetlen Isten felé fordulunk, mi hívők, hanem a megtestesült Igéhez, aki az Isten és Atya szeretetét, és a Szentlélek közösségét nyilatkoztatta ki nekünk: a kegyelem és a szabadság teljességét. Ebben az értelemben a Szent Nagyböjt, amely isteni áldással és különösképp mély tapasztalatokkal teljes, az egyházi élet egészét átfogó gazdagság és igazság kinyilatkozatásának dinamikus kifejeződése lehet.

A hívek életében semmi sem rész szerint való, avagy öncélú. A Krisztusban való élet mindent átfogó és oszthatatlan. Bűnbánat, alázatosság, ima, böjt, jócselekedetek – mind egymástól kölcsönösen függnek, a hívőt az Egyház Eucharisztiája, Isten Országának eszkatologikus misztériuma felé orientálva. Az aszketikus erőfeszítés a kezdet, a „szűk kapu”, amely a Szentek Szentjébe vezet. Hagyományunktól idegen az „aszkézis az aszkézis kedvéért”. Az aszketikus erőfeszítés mindig út, és akkor teljesedik be, midőn egyházivá lesz, amikor a Legtisztább Titkokkal való közösségre vezet el bennünket, amelyek által betagozódunk az Egyháznak a Végső Valóság felé irányuló mozgásába. Emlékezzünk csak a böjt ötödik vasárnapján tisztelt Egyiptomi Szent Mária példájára, aki negyvenesztendei szigorú aszkézist és szüntelen imádságot követően abban a tudatban fogadta el Szent Zoszimász kezéből a Krsiztus Testét és Vérét, hogy az az élet forrása és a halhatatlanság gyógyszere. Az Ortodox Egyház szent és nagy szinódusa is 2016-ban Krétán, amely „nagy lelki közdelemként”, továbbá „az ortodoxia aszketikus ideáljának legsajátosabb kifejezőeszközeként” aposztrofálta a böjtöt, azt hangsúlyozza, hogy „a valódi böjt a hívek Krisztusban való életének egészére vonatkozik és a híveknek az istentiszteletekben és különösen az Isteni Eucharisztia szentségében való részvételében éri el csúcspontját” (A böjt jelentősége és annak megtartása ma, § 1 és 3).

Ortodox lelki élet elképzelhetetlen az Isteni Eucharisztiából történő részesülés nélkül, amely által mi hívek, egy testté leszünk, személyek közösségévé, az élet részeseivé, az Üdvözítő Krisztusban rejlő „általános üdvösségnek” részeseivé, aki a „javak közössége”. A böjt ekképpen alárendelődés és engedelmesség az Egyház zsinórmértékének, közös tapasztalatának. A szent nagyböjt elhívás arra, hogy az Egyházat a megszentelődés és szentség helyeként és megvalósítási módjaként fedezzük föl; a ragyogás képmásaként, és a végső Ország örömének beteljesüléseként. Mind tapasztalatilag, mind pedig teológiai szempontból lehetetlen megértenünk a nagyböjt lelkületét, amennyiben nem a Húsvét felé haladásként tekintünk rá. A böjt teljes időszakán végighúzódik az életnek egyfajta „húsvéti szemlélete”. A kedélytelen önmegtartóztatás a keresztény tapasztalat eltorzítása, megfeledkezés a várva-várt kegyelemről és az eljövendő Országról, amikor olyan az élet, „mintha nem jött volna el még a Krisztus”, és amely nélkülözi „a holtak feltámadására” és „az eljövendő örök életre” irányuló várakozást.

Ennek a lelkiséget testesítette meg a Húsvét előtti böjt már az óegyházban is, amikor a hittanulóknak a húsvét éjjeli szent keresztségre való felkészülés idejeként is szolgált. Később pedig, amikor ennek a böjtnek a kateketikus jellegét felváltotta a bűnbánati szellem, az előbbi – egyfajta egzisztenciális alapként – mégis megmaradt a megtérés, a bűnbánat „második keresztségként” való felfogásában, amely is újfent elvezet bennünket az Egyház életének húsvéti eucharisztikus teljességhez, az Atya hajlékába, a Szentlélekkel való közösségre. Ez esetben a „kereszt fölemelése” jelenti a Feltámadás kimondhatatlan öröméhez vezető utat.

Ezt a nehéz keresztet emeli föl ezekben a napokban az istenfélő ukrán nemzet, kimondhatatlan szenvedéseit viselvén egy kiprovokált és esztelen háborúnak, amely fájdalmat és halált oszt. Megpróbáltatásokat szenvedő testvéreinkkel és gyermekeinkkel osztozva a fájdalomban ajánljuk esdeklésünket az irgalmasság Urának és a békesség Istenének a harc azonnali beszüntetése, az igazságosság és béke helyreállítása érdekében, amelyek Isten Országa örömének elővételezését jelentik.

Az ortodox hit, istenfélelem és lelkiség ezen üdvözítő igazságát fejezi ki a szent Myron szentelése, amelyet Isten kegyelméből ez évben, Nagyhéten fogunk elvégezni a Patriarchátusban. A „Myron eucharisztiájának” ezen áldott és Isten-alkotta olaja a Szentlélek sokféle kegyelmi ajándékát és változatos adományait közvetíti az újonnan megkeresztelt „mennyei polgárok” számára, annak érdekében, hogy megtartassanak az Egyház életének közösségében mindenekelőtt a legtisztább misztériumok vétele által, tanúságot téve a kegyelem ajándékairól, és a világba vetett reménységről. A Szentléleknek, mint a „közösség hatalmának” arculatáról ad számot a szent Myron elkészítésének módja is: egyfelől a helyi ortodox egyházak által felajánlott alkotóelemek összefőzése révén, másfelől pedig a myron megáldásának helye és ideje által: erre ugyanis az eucharisztikus összejövetel alkalmával kerül sor, mindjárt a drága adományok felajánlását követően. De ugyanez a sajátos arculat jut kifejezésre a myron egyéb, egyházi alkalmazásaiban is – a más felekezetűek és a kitagadottak ortodox egyházba fogadásakor, templomok fölszentelésekor, oltárasztalok és antimenzionok megszentelésekor, s más esetekben is.

E szellemben kívánom, hogy a böjt küzdőterén jól haladjunk, és az Úr Húsvétja felé vezető nehéz út akadálytalan legyen; kérve reánk, Krisztusban nagyrabecsült testvéreinkre, valamint a Konstantinápolyi Anyaegyház világszerte élő gyermekeire az ő életadó kegyelmét és nagy irgalmát, mindig áldással kísérve Krisztus Isten népének valamennyi aszketikus erőfeszítését.


2022. Szent Nagyböjtjén,

† Ὁ Κωνσταντινουπόλεως

mindannyiunkért forrón imádkozva Istenhez

2022 május 23

Apostol:

Evangélium:

Hírek

Jelenleg nincs friss hír

© KONSTANTINÁPOLYI EGYETEMES PATRIARCHÁTUS MAGYARORSZÁGI ORTHODOX EXARCHÁTUS