|
Ἀπολυτίκιον Ἀναστάσιμον
|
Feltámadási apolitikion
|
|
Ἦχος πλ. β΄.
|
Pl.2. hang
|
|
ἈγγελικαὶΔυνάμειςἐπὶτὸμνῆμάσου, καὶοἱφυλάσσοντεςἀπενεκρώθησαν, καὶἵστατοΜαρίαἐντῷτάφῳ, ζητοῦσατὸἄχραντόνσουσῶμα. ἘσκύλευσαςτὸνἍδην, μὴπειρασθεὶςὑπ‘ αὐτοῦ, ὑπή–ντησαςτῇΠαρθένῳ, δωρούμενοςτὴνζωήν, ὁἀναστὰςἐκτῶννεκρῶν, Κύριεδόξασοι.
|
Angyali hatalmak szálltak a
sírboltodra, és az őrizők megbénultak; és ott állott Mária a sírban keresve
szeplőtelen testedet. Kifosztottad a poklot, meg nem kísértetve tőle;
találkoztál a Szűzzel, életet ajándékozva. Aki a halottaidból feltámadtál,
Urunk, dicsőség Néked.
|
|
Ἀπολυτίκιον Ὁσίου Κυριακοῦ
|
Szentéletű Kiriakosz apolitikionja
|
|
Ἦχος α’.
|
1. hang
|
|
Τῆςἐρήμουπολίτης, καὶἐνσώματιἌγγελος, καὶθαυματουργὸςἀνεδείχθης, θεοφόρεΠατὴρἡμῶνΚυριακέ·νηστείᾳ, ἀγρυπνίᾳ, προσευχῇ, οὐράνιαχαρί–σματαλαβών, θεραπεύειςτοὺςνοσοῦντας, καὶτάςψυχὰςτῶνπίστειπροστρεχόντωνσοι. Δόξατῷδεδωκότισοιἰσχύν·δόξατῷσὲστεφανώσαντι·δόξατῷἐνεργοῦντιδιὰσουπᾶσινἰάματα.
|
Pusztaság lakójaként, testben
élő angyalként, és csodatévőként mutatkoztál meg, istenhordozó Kiriakosz
atyánk, böjttel, virrasztással, imával mennyei ajándékokat nyertél, s így
meggyógyítod a betegeket és a hozzád hittel folyamodók lelkét. Dicsőség
annak, aki erőt adott neked, dicsőség annak, aki megkoszorúzott téged,
dicsőség annak, aki mindenkinek megadja általad a gyógyulást.
|
|
Κοντάκιον
|
Kontákion
|
|
Ἦχος β’.
|
2. hang
|
|
ΠροστασίατῶνΧριστιανῶνἀκα–ταίσχυντε, μεσιτείαπρὸςτὸνΠοιητὴνἀμετάθετε.
Μὴπαρίδῃςἁμαρτωλῶνδεήσεωνφωνάς, ἀλλὰπρόφθασον, ὡςἀγαθή, εἰςτὴνβοήθειανἡμῶν, τῶνπιστῶςκραυγαζόντωνσοι·Τάχυνονεἰςπρεσβείαν,
καὶσπεῦσονεἰςἱκεσίαν, ἡπροστατεύουσαἀεί, Θεοτόκε, τῶντιμώντωνσε.
|
Keresztények csalhatatlan
oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos közvetítője, ne vesd el a bűnösök
könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven
kiáltjuk hozzád: légy gyors a közbenjárásban és siess az esedezésben,
Istennek Szülője, ki mindenkor oltalmazod tisztelőidet!
|
|
|
|
|
|
Ἀπόστολος
Πρὸς Κορινθίους Β΄
Ἐπιστολῆς
Παύλου (δ΄ 6-15)
|
Apostol
Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz
írt 2. leveléből (4,6-15)
|
|
Ἀδελφοί, ὁΘεὸςὁεἰπών, ἐκσκότουςφῶςλάμψαι, ὃςἔλαμψενἐνταῖςκαρδίαιςἡμῶνπρὸςφωτισμὸντῆςγνώσεωςτῆςδόξηςτοῦΘεοῦἐνπροσώπῳἸησοῦΧριστοῦ. Ἔχομενδὲτὸνθησαυρὸντοῦτονἐνὀστρακίνοιςσκεύεσιν,
ἵναἡὑπερβολὴτῆςδυνάμεωςᾖτοῦΘεοῦκαὶμὴἐξἡμῶν·ἐνπαντὶθλιβόμενοιἀλλ΄οὐστενοχωρούμενοι, ἀπορούμενοιἀλλ΄οὐκἐξαπορούμενοι, διωκόμενοιἀλλ΄οὐκἐγκαταλειπόμενοι, καταβαλλόμενοιἀλλ΄οὐκἀπολλύμενοι,
πάντοτετὴννέκρωσιντοῦἸησοῦἐντῷσώματιπεριφέροντες, ἵνακαὶἡζωὴτοῦἸησοῦἐντῷσώματιἡμῶνφανερωθῇ.
ἈεὶγὰρἡμεῖςοἱζῶντεςεἰςθάνατονπαραδιδόμεθαδιὰἸησοῦν, ἵνακαὶἡζωὴτοῦἸησοῦφανερωθῇἐντῇθνητῇσαρκὶἡμῶν. Ὥστεὁθάνατοςἐνἡμῖνἐνεργεῖται,
ἡδὲζωὴἐνὑμῖν. Ἔχοντεςδὲτὸαὐτὸπνεῦματῆςπίστεως, κατὰτὸγεγραμμένον, Ἐπίστευσα, διὸἐλάλησα, καὶἡμεῖςπιστεύομεν,
διὸκαὶλαλοῦμεν, εἰδότεςὅτιὁἐγείραςτὸνΚύριονἸησοῦνκαὶἡμᾶςσὺνἸησοῦἐγερεῖκαὶπαραστήσεισὺνὑμῖν. Τὰγὰρπάνταδι΄ὑμᾶς, ἵναἡχάριςπλεονάσασαδιὰτῶνπλειόνωντὴνεὐχαριστίανπερισσεύσῃεἰςτὴνδόξαντοῦΘεοῦ.
|
Testvéreim, az Isten, aki azt
mondotta, hogy a sötétségből ragyogjon fel a világosság, maga ragyogott fel a
mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének megvilágosítására Jézus Krisztus
arcán. Ezt a kincset cserépedényekben hordozzuk, hogy az erő bősége az Istené
legyen, és ne tőlünk jöjjön. Szüntelenül szorongatnak bennünket, de nem
törünk meg, bizonytalanságban élünk, de nem kétségben, üldöznek, de nem maradunk
magunkra, lesújtanak, de nem pusztulunk el, örökké Jézus halálát hordozzuk a
testünkben, hogy Jézus élete is a testünkben nyilvánuljon meg. Mert mi, akik
élünk, szüntelenül halálra adatunk Jézus miatt azért, hogy Jézus élete is
megnyilvánuljon halandó testünkben. Ezért aztán a halál bennünk
tevékenykedik, az élet pedig tibennetek. Hordozva a hitnek egyazon Lelkét,
amint meg van írva: „hittem, ezért szólottam”, mi is hiszünk, és ezért szólunk
is, tudván, hogy az, aki az Úr Jézust feltámasztotta, bennünket is fel fog
támasztani Jézussal együtt, és veletek együtt a színe elé fog állítani
bennünket. Mert minden tiértetek van, hogy a kegyelem, amely sokak által túláradt,
megsokasítsa a hálaadást az Isten dicsőségére.
|
|
ΕὐαγγέλιονἐκτοῦκατὰΛουκᾶν
(ς΄31-36)
|
A Szent Lukács szerinti Evangélium
(6, 31-36)
|
|
ΕἶπενὁΚύριος·καθὼςθέλετεἵναποιῶσινὑμῖνοἱἄνθρωποι,
καὶὑμεῖςποιεῖτεαὐτοῖςὁμοίως. καὶεἰἀγαπᾶτετοὺςἀγαπῶνταςὑμᾶς, ποίαὑμῖνχάριςἐστί;καὶγὰροἱἁμαρτωλοὶτοὺςἀγαπῶνταςαὐτοὺςἀγαπῶσι. καὶἐὰνἀγαθοποιῆτετοὺςἀγαθοποιοῦνταςὑμᾶς, ποίαὑμῖνχάριςἐστί;καὶγὰροἱἁμαρτωλοὶτὸαὐτὸποιοῦσι. καὶἐὰνδανείζητεπαρ‘ ὧνἐλπίζετεἀπολαβεῖν, ποίαὑμῖνχάριςἐστί;καὶγὰρἁμαρτωλοὶἁμαρτωλοῖςδανείζουσινἵναἀπολάβωσιτὰἴσα. πλὴνἀγαπᾶτετοὺςἐχθροὺςὑμῶνκαὶἀγαθοποιεῖτεκαὶδανείζετεμηδέναἀπελπίζοντες, καὶἔσταιὁμισθὸςὑμῶνπολύς, καὶἔσεσθευἱοὶὑψίστου, ὅτιαὐτὸςχρηστόςἐστινἐπὶτοὺςἀχαρίστουςκαὶπονηρούς.
Γίνεσθεοὖνοἰκτίρμονεςκαθὼςκαὶὁπατὴρὑμῶνοἰκτίρμωνἐστίν.
|
Így szólt az Úr:
„Ahogyan szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is úgy
cselekedjetek velük. És ha azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket,
micsoda kegyelmetek van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket
szeretik. És ha azokkal cselekedtek jót, akik veletek jót cselekszenek,
micsoda kegyelmetek van? Hiszen a bűnösök is ezt teszik. És ha azoknak adtok
kölcsön, akiktől térítést vártok, micsoda kegyelmetek van? Hiszen a bűnösök
is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Ámde ti
szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót velük, és adjatok kölcsön, senkinek
sem okozva csalódást, s akkor bőséges lesz a béretek, és a Magasságos fiaivá
lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokkal és a gonoszokkal. Legyetek hát
könyörületesek, ahogyan Atyátok is könyörületes.”
|
|
«Πλήν ἀγαπάτε τούς ἐχθρούς ὑμῶν…»
|
|
Ἡ εὐαγγελική περικοπή ἀποτελεῖ
τμῆμα τῆς ἐπί τοῦ ὄρους ὁμιλίας τοῦ Κυρίου. Κέντρο καί ἀποκορύφωμα τῶν λόγων
αὐτῶν τοῦ Κυρίου εἶναι ἡ ἀγάπη πού ἐκπηγάζει ἀπό τόν ἴδιο τόν Θεό. Χωρίς τήν ἀγάπη
τοῦ Θεοῦ γιά τόν ἄνθρωπο δέν εἶναι δυνατόν νά γίνεται λόγος γιά ἀγάπη μεταξύ
τῶν ανθρώπων. «Ὁ Θεός ἀγάπη ἐστι» μᾶς λέει ὁ Εὐαγγελιστής Ἰωάννης (Α΄ Ἰωάν.
δ΄ 8). Ἡ ἀγάπη ἀποκαλύπτει τό εἶναι τοῦ Θεοῦ. Καί φυσικά ἡ ἀγάπη αὐτή δεν ἐξαναγκάζει
τόν ἄνθρωπο νά ἀνταποκριθεῖ. Ἡ ἀνταπόκριση ἐξαρτᾶται ἀπό τήν ἐλεύθερη βούληση
τοῦ ἀνθρώπου. Ἡ πρώτη ἐντολή εἶναι ἡ ἀγάπη πρός τόν Θεό. Ὁ Θεός θέλει ὁλόκληρο
τόν ἄνθρωπο. Ὁ ἄνθρωπος ὀφείλει νά ἀγαπήσει τόν Θεό μέ ὅλη τήν καρδιά του,
τήν ψυχή καί τή διάνοιά του. Γιά νά γίνει αὐτό χρειάζεται ἔντονος πνευματικός
ἀγώνας γιά τήν καλλιέργεια τῶν ἀρετῶν καί τήν πλήρη ἀφοσίωση στό θεῖο θέλημα.
Ἡ ἀγάπη πρός τόν Θεό φανερώνεται μέ τήν πιστή τήρηση τῶν ἐντολῶν Του. Ἡ
δεύτερη ἐντολή εἶναι ἡ ἀγάπη πρός τόν πλησίον. Ὁ Χριστός ἐναποθέτει τη
φροντίδα ἐκείνων πού ἀγαπᾶ στά χέρια ἐκείνων πού Τόν ἀγαποῦν. Ὁ πιστός
χριστιανός καλεῖται νά ἀγαπήσει τόν συνάνθρωπό του «ὡς ἑαυτόν», ὅπως δηλαδή ἀγαπᾶ τόν ἑαυτό του. Ὁ πιστός ἀγαπᾶ τόν
πλησίον του ὡς τόν ἑαυτό του, γιατί εἶναι ὁ ἐν Χριστῷ ἑαυτός του. Μέ τήν ἀγάπη
ὁ ἄνθρωπος ἐπανέρχεται στήν « κατά φύσιν » κατάστασή του, μιμεῖται
τόν ἴδιο τόν Θεό. Ἡ ζωή τῆς ἀγάπης ἀπορρέει ἀπό τή στενή σχέση τοῦ κάθε
χριστιανοῦ πρός τόν Θεό Πατέρα. Ὅποιος βιώνει ἔντονα τήν ἀγάπη τοῦ Θεοῦ
Πατέρα προσφέρει τήν ἀγάπη του πρός ὅλους μέ τρόπο ἀποτελεσματικό, ἀνιδιοτελή
καί ὁλοκληρωτικό.
|
|
„Előbb szeressétek ellenségeiteket”
|
|
Ez az evangéliumi szakasz az Úr
hegyi beszédének részlete. Az Úr szavainak középpontjában itt az a szeretet
áll, amely magából Istenből fakad. Isten emberszeretete nélkül nem lehetne
szó az emberek egymás közti szeretetéről sem. „Isten a szeretet” – mondja
nekünk János evangélista (1 Jn 4,8). A szeretet Isten lényét tárja fel. És ez
a szeretet természetesen nem vár el viszonzást az embertől. A viszonzás az
ember szabad akaratától függ. Az első parancsolat Isten szeretete. Isten a
teljes embert akarja. Az ember teljes szívével, teljes lelkével és teljes
elméjével tartozik szeretni Istent. Hogy ez így lehessen, és az erények
kiművelése, s az isteni akaratnak való teljes odaadás létrejöjjön, intenzív
lelki küzdelem szükségeltetik. Az Isten iránti szeretet parancsolatainak
hűséges megtartásában mutatkozik meg. A második parancsolat a felebarát
szeretete. Aki szeret, azt Krisztus annak a kezébe helyezi, arra bízza, aki
szereti őt. A hívő keresztény meghívása arra szól, hogy úgy szeresse
embertársát, „mint önmagát”. A hívő azért szereti úgy a másikat, mint
önmagát, mert a másik a „Krisztusban való” önmaga. A szeretettel az ember
ismét „természet szerinti” állapotába tér vissza, magát Istent utánozva. A
szeretetben élt élet minden egyes kereszténynek az Atya Istennel való szoros
kapcsolatából ered. Aki intenzíven megtapasztalja az Atya-Isten szeretetét,
az eredményesen, önzetlenül és nyíltan kínálja fel a szeretetét mindenki
számára.
|
|
Λειτουργικὸ Πρόγραμμα ἐβδομάδας
|
A heti liturgikus
program a kápolnában
|
|
Θεία Λειτουργία τελείται καθημερινά
ἀπό τίς 8 π.μ.
Τετάρτη 18.00 μ.μ.Ἱερά Παράκληση
Σάββατο πρωΐ Θ. Λειτουργία 9.00
π.μ.
|
Isteni Liturgia minden reggel
8h-tól a kápolnában
Szerda, du. 6h Szent könyörgő
kánon
Szombat reggel 9h-tól Isteni
Liturgia
|
|
|
|
