A Három Szent Főpap templomának és a Fanarion Ortodox Dialógus Központnak Bartholomaiosz egyetemes pátriárka általi ünnepélyes megnyitója Budapesten

A Három Szent Főpap templomának és a Fanarion Ortodox Dialógus Központnak Bartholomaiosz egyetemes pátriárka általi ünnepélyes megnyitója Budapesten

2026. szeptember 5-én, szombaton Budapesten került sor a Három Szent Főpap templomának Thyranoixiájára (az ajtók megnyitására) és a „Fanarion” Ortodox Dialógus Központ Őszentsége Bartholomaiosz egyetemes pátriárka általi átadására.

Őszentsége vízszentelést követően Szent Liturgián elnökölt, amelyben az Egyetemes Patriarchátus és a Görög Egyház számos főpapja is részt vett. Jelen volt Georgios Kalaitzis vallásügyi főtitkár, a görög miniszterelnök, Kyriakos Mitsotakis képviseletében; Aikaterini Koika nagykövet, a görög külügyminiszter, Giorgos Gerapetritis képviseletében; Spyridon Voulgaris, Görögország magyarországi nagykövete; Omiros Mavromatis, Ciprus nagykövete; valamint más diplomáciai képviseletek tagjai is. A Szent Liturgia befejezése után az Exarchátus iskolája gazdag kulturális műsort adott, majd levetítették John Harrison filmjét a templom festéséről, és megnyitották Georgios Kordis „ICON. ΕΙΚΟΝΑ. IKON” című kiállítását. A napot a Nagy Főpapi Vecsernye zárta, amelynek Eugeniosz krétai érsek, Őeminenciája elnökölt; ezt követően a központ udvarán állófogadásra került sor.

A Szent Liturgia alatt az Egyetemes Pátriárkához intézett beszédében Arszeniosz ausztriai metropolita és magyarországi exarcha, Őeminenciája, köszönetet mondott Őszentségének jelenlétéért, és így szólt: „Egy új ajtó nyílik meg, hogy hirdesse mindazt, ami hosszú időn át csendben érlelődött. Láthatóvá válik egy kézzel fogható valóság, amely az emlékezetnek reménnyé, a történelemnek felelősséggé való átalakulása.” Más összefüggésben hangsúlyozta, hogy az egyetemes pátriárka „a hívők tudatában az emlékezet hordozója és az egység szolgája. A pátriárka személyében évszázadok története sűrűsödik össze, amelyet átitat a vértanúk vére, az atyák bölcsessége, az Egyetemes Zsinatok öröksége, valamint Krisztus Nagy Egyházának imádsága és türelme.” Beszéde elején felidézte azt a történelmi szálat, amely a magyarok földjét összeköti Konstantinápoly Anyaszentegyházával: Hierotheosz püspök és Szent István király napjaitól kezdve egészen Sina Simon és Georgios Zavirasz budapesti jelenlétén keresztül, napjainkig tart. Utalt az Exarchátus közelmúltbeli történetére is, amely egy többnyelvű közösség bölcsőjévé vált, és a magyar kulturális örökség megőrzése mellett már első lépéseitől fogva gazdag és sokrétű tevékenységet mutatott fel. Szó szerint ezt mondta: „Ma különböző nyelveken szolgálunk közösségeket, őrizzük Magyarország ortodox örökségét, műalkotásokat védünk, tanítunk, könyveket adunk ki, segítjük a rászorulókat, és befogadjuk azokat, akiket a háború kiszakított otthonukból, azon fáradozva, hogy ne csupán tetőt adjunk nekik, hanem azt a bizonyosságot is, hogy nincsenek egyedül.” Ezután Őeminenciája kifejtette az új Ortodox Dialógus Központ névválasztásának jelentését, amely a bizánci ortodoxia tiszteletre méltó központjára utal, amely egyben vendégszerető, nyitott hely a találkozásra és a művelődésre Kelet és Nyugat határán. Ezt követően beszélt a helyreállítási, tervezési és építési munkálatok menetéről, amelyek sok ember erőfeszítésének eredményei voltak, akiknek külön köszönetet mondott, s amelyek a Legszentebb Istenszülő és a Három Szent Főpap oltalma alatt álltak.

Hálával teli szavakkal így fogalmazott: „Magyarország felé fordulunk. Köszönetet mondunk a magyar államnak és a nemes magyar népnek a nagylelkű támogatásért és azért a bizalomért, amellyel ezt a művet körülölelték. Ezt az ajándékot nem egyszerűen egy régi veszteség viszonzásának vagy kárpótlásnak tekintjük, hanem bizalomként fogadjuk el. Meggyőződésünk, hogy az ebben az országban több mint ezer éve gyökerező hagyomány nemcsak a múlthoz tartozik, hanem a jövőt is képes felépíteni. Erre a bizalomra szolgálattal kell válaszolnunk.” Zárásként ezt mondta: „Holnaptól ez az épület teljék meg élettel, imádsággal, könyvekkel és tudással, zenével és művészettel, gyermekekkel és fiatalokkal, tudósokkal, papokkal, művészekkel, zarándokokkal, idegenekkel és barátokkal; valósuljanak meg ember és ember közötti találkozások, Keletről és Nyugatról, emlékezetből és jövőből, kultúrából és hitből; fakadjanak kérdések, és ha Isten megáldja, szülessenek válaszok is.”

Beszédében Őszentsége kifejezésre juttatta az Anyaszentegyház háláját a magyar állam és a nemes magyar nép iránt, és megköszönte Magyarország korábbi és jelenlegi kormányának e vállalkozáshoz nyújtott döntő hozzájárulását, a nagylelkű anyagi ajándékot és a bizalom tanúságát, amely nevüket beírja Konstantinápoly Nagy Egyházának történetébe, valamint világszerte milliónyi keresztény hívének szívébe. Bizonyosságának adott hangot, hogy Isten „szívetek szerint jutalmaz meg benneteket mindazért a jóért, amit a ‘Fanarion’ Dialógus Központért tettetek, hogy a történelmi és áldott Magyarországon és az egész földkerekségen dicsőíttessék az Ő mindvégig tisztelt neve.”

Ezután Őszentsége a központ védőszentjeire, a Három Szent Főpapra, Nagy Szent Vazulra, a Teológus Szent Gergelyre és Aranyszájú Szent Jánosra utalt, és leszögezte, hogy az atyák szerint „a bezárkózott ember számukra az emberi létezés legmélyebben elidegenedett formája … Ezt az is bizonyítja, hogy nagy teológusaink különösen hangsúlyozták a szabadság társadalmi tartalmát, az igazságosságot, a testvériséget és a szolidaritást, valamint Isten és a felebarát, az embertárs és a testvér iránti szeretet oszthatatlan egységét.” Ugyanakkor ráirányította a figyelmet arra, hogy az ember nem hagyhatja figyelmen kívül a transzcendens dimenziót, mert ennek következményei vannak a kultúra fejlődésére nézve. Így magyarázta: „Istenre utalni az ihlet forrása, ez élesíti érzékünket az iránt, ami szükséges és megteendő, és megerősíti az emberi erőfeszítést akkor is, amikor nehezen megoldható problémákkal és leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal szembesül.”

A meghívott vendégek előtt Őszentsége kifejtette: „Az Egyetemes Patriarchátus mindig is küzdött és ma is küzd az emberi személy sokféle formában megnyilvánuló megcsonkítása ellen; elítéli a rasszizmust, a diszkriminációkat és a rabszolgaság modern formáit, és ellenáll mindazon erőknek és törekvéseknek, amelyek aláássák a társadalmi összetartást.”

Mint hangsúlyozta, a vallási tájékozódás visszaszorulása és a lelki dimenzió feledése gyengíti az emberi méltóság sérthetetlenségének és az emberi jogok tiszteletének érzékét. E ponton Őszentsége arra szólította fel a jelenlévőket, hogy a helyesen értett vallásosságot ne tévesszék össze a fundamentalizmussal, amely annak beteges torzulása. A vallás a béke ereje — mondta —, és megismételte azt az álláspontot, amelyet sok éve képvisel: „A vallás nevében viselt háború a vallás elleni háború.”

Ugyanakkor világossá tette, hogy a keresztény szabadság fogalmát nem szabad összetéveszteni a modernitás keretében értett autonóm szabadság fogalmával, és ezt mondta: „Az Egyház küldetése nem az, hogy a mai világot a ‘bűnös Ninivével’ azonosítsa, és Jónás prófétához hasonlóan annak büntetését és pusztulását követelje. Nem az elutasítás, hanem a világ átalakulásához való hozzájárulás a feladat; nem a visszahúzódás, hanem a részvétel; nem a meddő ellenkezés, hanem a párbeszéd.” Az Ortodox Egyház nem befelé forduló és etnocentrikus, nem a keresztény világ többi részével és más vallásokkal való párbeszédet elutasító, és nem a mai világ találkozásai iránt közömbös közösség.

Végül az Anyaszentegyház kívánságát is megfogalmazta: „Ezt a szellemet és ezt az ethoszt fogja megtestesíteni, képviselni és kifejezésre juttatni a budapesti ‘Fanarion’ Dialógus Központ az Ökumenikus Patriarchátus részéről. A ‘Fanarion’ tanúságot tesz arról, hogy az ortodoxia meghaladja a nemzeti és kulturális határokat, valamint a külső és egyéb részleges identitásjegyeket, a Krisztusba vetett hit ‘új életének’ és a ‘szabadság tágasságának’ keretében. A történelmi Budapest központjában mostantól ‘nyílás tárul fel az ökumené felé’. Itt a teológia beszél majd a kultúrával, a tudománnyal, a nagy egzisztenciális kérdésekkel, valamint a mai ember vízióival és reményeivel.” Ebben a fejleményben több mint tízéves út beteljesedését látta, amely az Egyetemes Patriarchátus és a magyar nép kapcsolatához vezetett, és amely a Szent Hierotheosz és Szent István 2000. évi szentté avatásával kezdődött.

Végezetül Őszentsége az Anyaszentegyház atyai elismerését fejezte ki az ausztriai metropolitának és magyarországi exarchának, valamint segédpüspökeinek, Paisziosznak Apamea és Maximosz Ariszti püspökének, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a mű sikeréhez.

A Szent Liturgia után az Ortodox Központ udvarán levetítették John Harrison filmjét a Három Szent Főpap templom és a központ kápolnáinak, a neves ikonfestő Georgios Kordis és munkatársai általi kifestéséről. Ezt egészítette ki az exarchátus keszthelyi „Család” iskolájának kulturális műsora, amely a régió hagyományos dalaiból állt, valamint egy ukrajnai gyermekcsoport fellépése. Ezt követte a „ICON. ΕΙΚΟΝΑ. IKON” kiállítás megnyitása Georgios Kordis válogatott műveivel; az alkalomra külön katalógus is készült a bemutatott alkotások ismertetésével.

Ugyanezen a nap délutánján ünnepelték a Nagy Főpapi Vecsernyét, amelynek Eugeniosz krétai érsek, Őeminenciája elnökölt. A délelőtti Szent Liturgiához hasonlóan ezt is magyar nyelven az Exarchátus kórusa, valamint görög nyelven az Ausztriai Szent Metropólia kórusa énekelte, amely kifejezetten e célból érkezett Bécsből. Ezt követően a központ udvarán fogadásra került sor, amely alkalmat adott a találkozásra és beszélgetésre.

Fotók: Ficsor Márton