Ünnepe: Október 10.
Szentéletű Optyinai Ambrus 1812-ben született a Tambovi kormányzóságban, Alekszandr Mihajlovics Grenkov néven. Egyházi iskolai tanulmányai után a tambovi szemináriumba került, majd tanítóként dolgozott. Szemináriumi évei alatt súlyosan megbetegedett, és fogadalmat tett, hogy ha felépül, szerzetes lesz. Gyógyulása után azonban nem váltotta be azonnal ígéretét. 1839-ben lelki tanácsot kért Hilarion remetétől, aki az Optyinai remeteségbe küldte. Alekszandr még abban az évben odaköltözött, és a próbaidő után a szerzetesi élet mellett döntött. 1842-ben kapta meg a szerzetesi felöltést és az Ambrus nevet, Milánói Szent Ambrus tiszteletére.
Ambrus atyát 1845-ben pappá szentelték. Egészsége ezután meggyengült, és hosszú időre vissza kellett vonulnia a szolgálat egy részétől. Betegsége ellenére segítette Makarij sztarecet: levelezését intézte, és közreműködött a Szent János Klimakosz-féle Létra orosz kiadásának előkészítésében. Makarij atya halála után, 1860-tól Ambrus lett a remeteség egyik fő lelki vezetője. Oroszország sok vidékéről érkeztek hozzá tanácsért; ő a szentatyák írásaira támaszkodott, és azok tanítását közérthetően magyarázta el. Szolgálatának állandó terhe volt, hogy rossz egészségi állapota mellett is hosszú órákon át fogadta a hozzá fordulókat. Egy fennmaradt mondása magyar fordításban: „Az Úr úgy rendezte, hogy egész életemben emberekkel kelljen beszélnem; most szívesen hallgatnék, de nem tehetem.”
1884-ben Ambrus atya közreműködésével megalapították a közeli Samordino női monostort, amely szegény és beteg asszonyokat is befogadott. 1890-ben a monostor ügyeinek rendezésére oda utazott, de betegsége miatt már nem tudott visszatérni Optyinába. Samordinóban halt meg 1891. október 10-én; temetésére Optyinában került sor. Az Orosz Ortodox Egyház 1988-ban szentté emelte. Az újnaptár szerint október 10-én emlékeznek meg róla; a Julián-naptárt követő egyházi naptárakban ez október 23-ra esik.
