Ünnepe: November 13.
Szent Anthousa a IV. században, valószínűleg 330 körül született Antiochiában, előkelő keresztény családban. Fiatalon Secundushoz, a császári hadsereg egyik magas rangú tisztjéhez ment feleségül. Házasságuk rövid ideig tartott: férje mintegy két év múlva meghalt, ő pedig húszévesen maradt özvegyen gyermekével.
Anthousa nem kötött újabb házasságot. Életét gyermekei nevelésének, az imádságnak és az irgalmasságnak szentelte. Döntését nem a világtól való keserű elfordulás, hanem Krisztus iránti hűsége és anyai felelőssége indította. Egyszerű házi aszkézist gyakorolt: böjtölt, imádkozott, fegyelmezetten vezette otthonát és gondoskodott a rászorulókról. Művelt és tehetős asszonyként, egy ideig otthon tanította fiát a lelki életere, mert nem akarta, hogy Antiókhia züllöttsége ne legyen hatással fiára. Később külső, de kiváló taníttatásban részesítette, többek között a híres pogány rétor, Libaniosz is oktatta. Amikor a tanító megtudta, hogy Anthousa húsz éve özvegyen él, csodálattal szólt a keresztény asszonyokról. Anthousa szolgálata így közvetve az egész Egyház javára vált: az ő hite, önmegtagadása és szeretete készítette elő Aranyszájú Szent János későbbi pásztori munkáját.
Anthousát az imádságos anyaság példaképeként őrzi. Anthousa életében nem jelentek meg csodák, azonban látható „csodája” fia lelki kibontakozása volt. Kb. i.sz. 374-ben hunyt el.
