Ünnepe: Június 3.
Lukillianosz először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukillianoszt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt 275-ben.
Szent Paula szűz, keresztény szülők leánya, szülei halála után vagyonát jótékony célokra szétosztotta, látogatta a börtönöket, ételt vitt az ott szenvedőknek és ápolta sebeiket. Így szolgált Lukillianosznak és vértanútársainak is. Elkísérve őket Bizáncba, haláluk után eltemette testüket. Visszatérve Nikomédiába, folytatta jótékonyságát, végül kínzások után őt is lefejezték azon a helyen ahol Lukillianoszt megfeszítették.