
Ennek a pénzérmével sütött süteménynek az eredetét névadójához Nagy Szent Vazulhoz köti a vallásos emlékezet.
A hagyomány úgy tartja ugyanis, hogy a szent püspök, miután imái által a város megmenekült az ellenségtől, nem tudta, hogyan juttassa vissza a városra kirótt és összegyűjtött váltságdíjnak szánt kincseket azok tulajdonosainak. Az volt ugyanis a gond, hogy a nagy félelemben, a viszontlátás reménye nélkül, mindenki egy nagy halomba hordta össze az értékeket. Mivel a tárgyak eredetét utólag már nem lehetett igazolni, a szent főpap egy-egy cipóba süttette a visszajuttatandó kincseket. Ezért rejtenek ma is a vaszilopitába pénzérmét. Úgy tartják, hogy aki a szeletében megtalálja a pénzérmét, annak szerencsés, jólétet hozó éve lesz.





