PATRIARCHÁTUS

Április

Szent Márk apostol és evangélista

Ünnepe: Április 25. Márk Jeruzsálemi zsidó családból származott. János és Márk nevet viselt. Édesanyja Mária volt, Barnabás apostol pedig unoka-bátyja. Valószínűleg szent Péter apostol keresztelte meg. Házuk egyike volt azoknak, amelyben a jeruzsálemi keresztényei az első pünkösd után összejöveteleiket tartották. Márk nagyon korán megkezdte az apostoli munkát. Szent Péter, a börtönből szabadulva Rómába ment, vele …

Szent Márk apostol és evangélista Tovább »

Szent Vazul amaszeai püspök, vértanú

Ünnepe: Április 26. Vazul a keresztények üldözése idején főpapi bátorsággal és nagy bölcseséggel leplezte le a pogányok istentelenségét, és vigasztalta a keresztényeket. A kisázsiai Amaszea püspöke volt a Fekete tenger partjánál. Amikor Arius tévtanítása megjelent az egyházban, Vazul levélben harcolt ellene. 314-ban részt vett a gangrai és neocezareai zsinatokon. Licinius császár idején, 322-ben a császár …

Szent Vazul amaszeai püspök, vértanú Tovább »

Szent Tivadar vértanú

Ünnepe: Április 21. Tivadar a pergéi Pamfillából származott. Antonin császár uralkodása idején (138-161) jó megjelenésű, erős ifjakat választottak be a hadseregbe. Köztük volt Tivadar is. Amikor ráhelyezték a katonai jelvé­nyeket, kinyilvánította, hogy keresztény, és nem akar a pogány isteneknek áldozni. Ezért vas tepsiben sütögették testét, majd benne forró kénnel és szurokkal locsolták ruhátlan testét. A …

Szent Tivadar vértanú Tovább »

Szent Izsák és vértanútársai

Ünnepe: Április 21. Szent Izsák, Apolló és Kodrát vértanúk először Dioklécián császár szolgái voltak. Akkor lettek keresztények, amikor látták szent György nagyvértanú szenvedéseit és az általa művelt csodáit szenve­dései alatt. Szemére hányták a császárnak kegyetlenségét, hogy még felesé­gének sem kegyelmezett. Ezért először a börtönben kínozták őket éhséggel és szomjúsággal, végül lefejezték mindnyájukat 303-ban.

Szent Maximianosz (Maximilián) konstantinápolyi érsek

Ünnepe: Április 21. Mint szerzetest emelték fel a konstantinápolyi pátriárkai trónra 431-ben. Két és fél évig kormányozta az egyházat és békében hunyt el 434-ben. Szentéletű ember volt, aki szerette magától távol tartani a világ hiúságait.