Új Teológus Szent Simeon

Ünnepe: Október 12.
Szent Simeon 949 körül született a kis-ázsiai Paphlagóniában, Galata városában, előkelő vidéki családban. Apja udvari pályára szánta, és Simeon egy ideig valóban a konstantinápolyi udvar szolgálatában állt. Tizennégy éves korában találkozott a Sztudion-monostorban Simeon Jámborral, akit lelki vezetőjének választott. Hétköznapi világi életének éveiben is az imádság és a szerzetesi hivatás felé fordult; az életrajzi hagyomány egy, húszéves kora körül átélt látomásról is beszámol, amelyben imádság közben ragyogó fény töltötte be a szobát. Ezt a hagyományos elbeszélést nem függetlenül igazolt eseményként, hanem Simeon lelki tapasztalatának egyházi emlékezeteként érdemes olvasni. Huszonhét évesen lépett be a Sztudion-monostorba. 
Később a konstantinápolyi Szent Mamasz-monostorba került, amelynek apátja lett, és mintegy huszonöt éven át vezette a közösséget. Rendbe hozta az elhanyagolt monostort, és szigorúbb szerzetesi fegyelmet kívánt bevezetni. Néhány szerzetes emiatt fellázadt ellene, liturgia után rátámadt, és majdnem megölte. Amikor a pátriárka kiutasította a támadókat, Simeon azt kérte, hogy ne büntessék őket szigorúan, hanem engedjék vissza őket a világi életbe. 1005 körül lemondott az apáti tisztségről, de továbbra is tanított és írta műveit. Tanításában fontos szerepet kapott az imádság, a szenvedélyek elleni küzdelem és az a meggyőződés, hogy a Szentlélek kegyelme a hívő ember életében személyesen megtapasztalható. Egyik himnuszának részlete Kallistos Ware fordításában, magyarul:„Ne mondjátok, hogy lehetetlen befogadni a Szentlelket […] ez nagyon is lehetséges azok számára, akik akarják.”(Himnuszok, XXVII, 125–132; magyar fordítás.) 
Simeon konfliktusba került konstantinápolyi egyházi vezetőkkel, részben azért, mert nyilvánosan tisztelte elhunyt lelki atyját, Simeon Jámbort, akit szentként is megünnepelt. 1009 körül száműzték a fővárosból; a Boszporusz túlpartján, a Szent Makrina-monostor környékén telepedett le, és tanítványai között maradt haláláig. 
Ismertebb írásai közé tartoznak a Katekézisek, a Teológiai és gyakorlati fejezetek, A három imamódról, A hitről szóló értekezés, valamint Az isteni szeretet himnuszai. Simeon március 12-én hunyt el; mivel ez az emléknap nagyböjtre esik, október 12-én is megünneplik. (†1022).