Kalota József atya 1949. január 17-én született Budapesten. Édesapja, id. Kalota József is ortodox papként szolgált a Petőfi téri görög templomban. 1969-1973-ig a Leningrádi Teológiai Akadémia hallgatója volt, ahol 1973-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1974-ben az Athéni Egyetem teológiai karán tanult.
Gajdóczky Ritával kötött házasságából két gyermek született, Ágnes és Eszter. 1990-ben szentelte diakónussá, majd pappá a Bolgár Ortodox Egyház püspöke. Rövid olaszországi papi szolgálat után hazatért, és hozzákezdett előbb a beloianniszi, majd a budapesti ortodox közösségek megszervezéséhez. Erőfeszítéseinek köszönhetően megalakult a Konstantinápolyi Egyetemes Trón Magyarországi Exarchátusa, és 1993-ban Mihail Sztaikosz ausztriai metropolita protopresbiterré és érseki vikáriussá nevezte ki. 1994-ben megkezdődött a beloianniszi templom építése, amelyet két évre rá szentelt fel Mihail Sztaikosz metropolita. 1996-ban megkapta az Egyetemes Trón protopresbiteri rangját. 2000-ben elsősorban neki köszönhetően ismerte el az ortodox egyház saját szentjeként Szent István királyt és a magyar földek első püspökét, Szent Hierotheoszt, akiknek tiszteletére hamarosan megnyílt az Exarchátus budapesti kápolnája is. Fontos tisztséget töltött be a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában, baráti kapcsolatokat ápolt a testvéregyházak vezetőivel. Igazi apostoli lelkülettel igyekezett a Magyarországon élő emigráns görögökkel megismertetni hitbéli, egyházi hagyományaikat, és ugyanakkor felhívni a magyarok figyelmét számottevő bizánci örökségükre, és ápolni a keleti kereszténység ezeréves hagyományát. Munkásságának állami elismeréseként 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét Megszervezte az évenkénti zarándoklatot az egykori dunapentelei Szt. Panteleimon-monostorhoz. Pappá szentelésének 25. évfordulóján, 2015-ben Arszeniosz metropolita az Ausztriai Metropólia és a Magyarországi Exarchátus Ezüstkeresztjét adományozta neki. Arsenios metropolita méltatása szerint a megboldogult József atya „az Úr szőlejének fáradhatatlan munkása volt, az Egyház igaz papja, a Magasságos misztériumainak buzgó szolgálattevője, és Isten népének hű szolgája” volt. Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után 2018. január 20-án pihent meg az Úrban.
