PATRIARCHÁTUS

ΟΙΚΟΥΜΕΝΙΚΟΝ ΠΑΤΡΙΑΡΧΕΙΟΝ ΚΩΝΤΑΝΤΙΝΟΥΠΟΛΕΩΣ - ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΕΞΑΡΧΙΑ ΟΥΓΓΑΡΙΑΣ

ΟΙΚΟΥΜΕΝΙΚΟΝ ΠΑΤΡΙΑΡΧΕΙΟΝ ΚΩΝΤΑΝΤΙΝΟΥΠΟΛΕΩΣ - ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΕΞΑΡΧΙΑ ΟΥΓΓΑΡΙΑΣ

SZÍR SZT. EFRÉM – Himnuszok a szüzességről

SZÍR SZT. EFRÉM (306k.–373)

7

Himnuszok a szüzességről[1]

(részlet)

1. Ki játszott valaha is íly elnémító csodálattal,

pengetett egyszerre ezernyi húrt,

keverte bölcsességben az ót

s az újat a természet világával,

mert mindben a Teremtő képe rejtezett?

Nyíltan kiábrázoltad rajtuk azt:

belőlük mind a mindenség Ura néz ránk,

s a mindenség Urának Fia.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

2. Összegyűjtötted az elszórt rejtvényeket

a Törvényből szépséged köré,

és kijelentetted Evangéliumodban az ősképeket

a természet világából, meg az erőket s a jeleket

mint színeket képmásoddá keverted;

megszemlélted magadban, és megfestetted magad

– Ó festő, ki önmagadban atyád is megfestetted,

a kettőt együtt, egymásban festve meg.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

3. Próféták, királyok, papok: e teremtmények

mind Téged ábrázoltak, mégse hasonlított a kép:

alkotott alkotók erre sosem képesek,

Te egyedül tudod önmagad megfesteni:

ők előrajzolták képmásod,

de Te fejezted be azt eljöveteleddel,

s a rajzolatok eltűntek a színek erejétől,

melyek a skála minden árnyalatában ragyognak.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

4. Rajzolata fakó az idő bárányának,

dicsősége ragyog az igazság bárányának;

egész erőtlen jelképe a pálcának,[2]

a fénye a Megfeszítettnek;
a kígyót és felállították,[3]
a pusztában az ábrázolta ki a testet, mely felemeltetett:[4]
a múlandó rejtvények véget értek, elemésztette
őket a nem‑múló igazság.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

5. A hajnalodat napkeltéd
körülvette és elnyelte [***]
eljöveteled ragyogásától kifényesedtek az árnyékok,
véget értek az előképek, megmaradtak a nevek,
a rejtvények fényeit elnyelték sugaraid
rejtvényeid elmúltak, de nem múltak el prófétáid:
a nép tévedett a prófétákat olvasva,
mert azt gondolták, nem Te vagy Te.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

6. Uram, Neked könnyű rejtvénybe rejteni magad,
az Írásba is képet, táblákat tettél,
a királyok képei nem tűnnek el,
amikor tartományába érkezik a király
(a királyokat királyok ölik meg,
s törlik ki, semmisítik meg képeiket)
Íme mennyei királyunk képei templomaiban vannak,
képmásai az ő birtokain.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

10. Amikor a király birtokára érkezik,
egy új képet állít fel
ifjúságának képei mellé:
a méretek változtak, de a képek maradtak
a kép tökéletesre készült.
A próféták maradnak, képeik el nem múlnak:
a Lélek festette tökéletesre mindegyiket,
mindenféle alakban.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

11. Krisztus természete változhatatlan,
csak szeretetéből vett magára változást:
színekbe öltözött, rejtvényekbe, előképekbe,
mindenféle alakba, minden mértékben.
Látták őt keresztrefeszítői, és gyalázták,
látták a gazok, és idegenkedtek tőle,
látta az egyház, s természetét megismerve
hódolt változásainak.

Dicsőség a Te elrejtőzésednek!

Bugár M. István fordítása

Megjelent: Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban. Szerk., ford.: Bugár M. István. Kairosz, Bp., 2004.

[1] Hymni de virginitate 28,1–6; 10–11: CSCO 223 (1962): 101–4
[2] Vö. Ter 32,10; Kiv 14,16; 15,25; 17,5-6; Szám 17,23; 4Kir (2Kir) 4,29.
[3] Vö. Szám 21,6‑9.
[4] Vö Jn 3,14‑16.