SZÍR SZT. EFRÉM (306k.–373)
7
Himnuszok a szüzességről[1]
(részlet)
1. Ki játszott valaha is íly elnémító csodálattal,
pengetett egyszerre ezernyi húrt,
keverte bölcsességben az ót
s az újat a természet világával,
mert mindben a Teremtő képe rejtezett?
Nyíltan kiábrázoltad rajtuk azt:
belőlük mind a mindenség Ura néz ránk,
s a mindenség Urának Fia.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
2. Összegyűjtötted az elszórt rejtvényeket
a Törvényből szépséged köré,
és kijelentetted Evangéliumodban az ősképeket
a természet világából, meg az erőket s a jeleket
mint színeket képmásoddá keverted;
megszemlélted magadban, és megfestetted magad
– Ó festő, ki önmagadban atyád is megfestetted,
a kettőt együtt, egymásban festve meg.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
3. Próféták, királyok, papok: e teremtmények
mind Téged ábrázoltak, mégse hasonlított a kép:
alkotott alkotók erre sosem képesek,
Te egyedül tudod önmagad megfesteni:
ők előrajzolták képmásod,
de Te fejezted be azt eljöveteleddel,
s a rajzolatok eltűntek a színek erejétől,
melyek a skála minden árnyalatában ragyognak.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
4. Rajzolata fakó az idő bárányának,
dicsősége ragyog az igazság bárányának;
egész erőtlen jelképe a pálcának,[2]
a pusztában az ábrázolta ki a testet, mely felemeltetett:[4]
a múlandó rejtvények véget értek, elemésztette
őket a nem‑múló igazság.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
5. A hajnalodat napkeltéd
körülvette és elnyelte [***]
eljöveteled ragyogásától kifényesedtek az árnyékok,
véget értek az előképek, megmaradtak a nevek,
a rejtvények fényeit elnyelték sugaraid
rejtvényeid elmúltak, de nem múltak el prófétáid:
a nép tévedett a prófétákat olvasva,
mert azt gondolták, nem Te vagy Te.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
6. Uram, Neked könnyű rejtvénybe rejteni magad,
az Írásba is képet, táblákat tettél,
a királyok képei nem tűnnek el,
amikor tartományába érkezik a király
(a királyokat királyok ölik meg,
s törlik ki, semmisítik meg képeiket)
Íme mennyei királyunk képei templomaiban vannak,
képmásai az ő birtokain.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
10. Amikor a király birtokára érkezik,
egy új képet állít fel
ifjúságának képei mellé:
a méretek változtak, de a képek maradtak
a kép tökéletesre készült.
A próféták maradnak, képeik el nem múlnak:
a Lélek festette tökéletesre mindegyiket,
mindenféle alakban.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
11. Krisztus természete változhatatlan,
csak szeretetéből vett magára változást:
színekbe öltözött, rejtvényekbe, előképekbe,
mindenféle alakba, minden mértékben.
Látták őt keresztrefeszítői, és gyalázták,
látták a gazok, és idegenkedtek tőle,
látta az egyház, s természetét megismerve
hódolt változásainak.
Dicsőség a Te elrejtőzésednek!
Bugár M. István fordítása
Megjelent: Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban. Szerk., ford.: Bugár M. István. Kairosz, Bp., 2004.
[1] Hymni de virginitate 28,1–6; 10–11: CSCO 223 (1962): 101–4
[2] Vö. Ter 32,10; Kiv 14,16; 15,25; 17,5-6; Szám 17,23; 4Kir (2Kir) 4,29.
[3] Vö. Szám 21,6‑9.
[4] Vö Jn 3,14‑16.