Ünnepe: Október 4.
Szent Domnina tehetős családból származott, Antiochiában élt Diocletianus császár uralkodásának idejében. Két leánya volt, Bereniké és Proszdoké. Domnina mindkettőjükkel együtt vette fel a keresztény hitet. A keresztség után életük és viselkedésük megváltozott: a szívüket szeretet, öröm és békesség töltötte el.
Domnina férje bálványimádó volt, és nem nézte jó szemmel családja hitbeli változását. Megpróbálta rávenni feleségét és lányait, hogy mutassanak be áldozatot a bálványoknak, ők azonban nem engedtek a kérésének. A férj haragra gerjedt és a beszámoló szerint még saját lányait is meg akarta szégyeníteni. Domnina ekkor önfeláldozóan védelmezte őket: igyekezett megóvni lányai testi és lelki tisztaságát, valamint azt a hitet és belső békét, amelyhez mindhárman ragaszkodtak. Az asszony és lányai elmenekültek Mezopotámia területére, Edesszába. A férje és Proszdoké jegyese katonákkal kerestette őket, majd mikor meglelték a szenteket, Anthióchiába akarták hurcolni őket.A hazafelé úton egyik este, a katonák megálltak pihenni. Ettek-ittak és végül a bortól lerészegedtek. Domnina és lányai attól tartottak, hogy a katonák meggyalázzák a leányokat, ezért az éj leple alatt a folyó felé menekültek.
Domnina és lányai úgy gondolták, jobb a vízbe fulladni, és hűnek maradni Istenhez, mint pogányok kezére kerülni. Az asszony a folyó közepére ment, majd lányaival együtt a víz alá merültek és így adták át életüket Istennek.
