Ünnepe: Július 17.
Szent Marina, nyugati nevén Antiochiai Szent Margit, a kis-ázsiai Piszidiai Antiochiában született a 3. században. Életét az egyházi hagyomány Diocletianus császár üldözésének idejére, vagyis Kb. II.század vége, III. század elejére helyezi. Tizenöt éves korában szenvedett vértanúhalált szülővárosa közelében.
Marina egy Aedesius nevű pogány pap egyetlen gyermeke volt. Édesanyja röviddel a szülés után meghalt. Apja ezért egy vidéken élő dajkára bízta, akinek háza mintegy tizenkét mérföldre feküdt Antiochiától. A dajka keresztény volt és ő ismertette meg a leánnyal Krisztus tanítását. Marina tizenkét éves korában megkeresztelkedett, majd nyíltan megvallotta hitét. Amikor apja megtudta, hogy leánya keresztény lett, megtagadta őt.
Tizenöt éves korában Marina a dajkája juhait őrizte, amikor Olymbrius, a tartomány római helytartója meglátta. A férfit megragadta a leány szépsége, ezért embereivel maga elé vitette. Azt tervezte, hogy feleségül veszi, ha szabad származású. Olymbrius megpróbálta rávenni, hogy áldozzon a birodalom isteneinek és ígéretekkel, majd fenyegetésekkel igyekezett eltéríteni hitétől. Marina visszautasította a házassági ajánlatot és a bálványáldozatot is. Döntését Krisztus iránti hűsége és szüzességének megőrzése vezette.
A helytartó parancsára kegyetlenül megkorbácsolták. Testét vasfogókkal szaggatták, majd sebesen börtönbe vetették. A hagyomány szerint Marina imádságában azt kérte, hogy láthassa az ellenséget. Ekkor egy hatalmas sárkány jelent meg előtte és el akarta nyelni, derékig elnyelte, de a nála lévő kereszt ereje szétszakította a sárkány testét, így sértetlenül kiszabadult.
Ezután egy sötét alakban megjelenő gonosz lélek támadt rá. Marina megragadta, földre kényszerítette, majd egy kalapáccsal ütötte. A jelenet miatt az ikonokon gyakran úgy ábrázolják, amint egy démont tart a kezében vagy kalapáccsal sújt rá. A korábbi kínzások alatt szerzett súlyos sebei csodálatos módon meggyógyultak. Amikor másnap ismét a helytartó elé vezették, Olymbrius ezt a pogány istenek erejének tulajdonította, Marina azonban gyógyulását Krisztusnak tulajdonította.
A helytartó ezután égő fáklyákkal kínoztatta, majd mikor a ,,víz” szót meghallotta a leány szájából, derékig egy vízzel telt üstbe meríttette, hogy megfulladjon. Marina imádkozott, hogy ez a víz váljon számára a vértanúság keresztségévé, ugyanis meg akart keresztelkedni. Földrengés támadt, bilincsei lehullottak, fölötte pedig egy galamb jelent meg, csőrében koronával. A jelenlévők közül sokan kereszténnyé válltak. Olymbrius attól tartott, hogy a történtek hatására még többen megtérnek, ezért elrendelte Marina és az újonnan hitre jutott emberek kivégzését.
Marinát a városon kívülre vezették. Kivégzése előtt imádkozott üldözőiért és azokért, akik később segítségül hívják majd. Ezután lehajtotta fejét a hóhér bárdja alá, aki habozott lefejezni őt. De a lány bátorította, tudván, hogy így el fogja nyerni az ,,élet koronáját”. Példájával sok pogányt terített a keresztény hitre.
