A zarándoklat Szigetszentmiklósról indult, a Szent Miklós Görögkeleti kápolnából és tartott Lórévre a Szent Miklós ereklyéinek átvitele ünnepére szentelt szerb orthodox templomba. Ez a zarándokút lényegében elő zarándoklata volt a két héttel később induló Szent Panteleimon gyalogos zarándoklatnak, mely a Duna másik partján halad egészen Dunaújvárosig.
2019. július 13-án reggel 6:30 körül gyülekeztünk a Szent Miklós
görögkeleti kápolnában (2310 Szigetszentmiklós, Eklézsia u 6.), ahol
jelenlétével megtisztelt bennünket Szabó József úr, Szigetszentmiklós város
polgármestere is. A zarándoklatra egyházközségünk tagjai mellett Dunaújváros
környékéről is többen eljöttek, akik már évek óta részvevői a Szent Panteleimon
zarándoklatnak. Mostani utunkon részt vett Paisziosz segédpüspökünk is, aki a
rövid útra bocsátó szertartás után megáldotta a jelen levőket. Ezt követően
városunk polgármestere vízzel és pogácsával látta el az útra kelőket, melyeknek
nagy hasznát vettük az előttünk álló valamivel több, mint 33 kilométeren.
Rövid
beszélgetést követően kb. 7:30-kor indulunk el. A Határ úton és a Csépi úton
keresztül jutottunk el a Tököli Erdőbe. Ezen az útvonalon kísért bennünket a
Szigetszentmiklósi, Szigethalmi és a Tököli polgárőrség. Az ezt követő
Szigetcsépig vezető szakaszon a Duna közelében haladtunk.
Szigetcsépen az ottani szerb
orthodox egyházközség képviselői nagy szeretettel vártak bennünket. Elláttak
minket mindennel, mi szemnek, szájnak ingere és bemutatták nekünk gyönyörű kis
templomukat. A Csepel-szigeten lakók nem is tudják, milyen szép kis temploma
van Szigetcsépnek. Mindenképpen érdemes megnézni és érdemes körülnézni a
településen is.
Szigetcsépről ketten kapcsolódtak be a zarándoklatba. Velük együtt
haladtunk a Ráckevéig tartó vadregényes szakaszon. Körülbelül Szigetszentmárton
vonalában haladhattunk a Duna parton, amikor elkapott bennünket a szakadó eső.
Éppen azon a helyen volt egy esővédő beálló. A kényszerű megállónkban Szent
Miklóshoz szóló éneket énekeltünk. Ezt követően kisvártatva elállt az eső és
folytathattuk utunkat. A megázott talajon kissé nehezebb volt az
előrehaladásunk. Nemsokára azonban elértük a rendezett part menti ösvényt, ahol
gyönyörködhettünk a Duna látványában.
Ráckevére érkezve nagyon megörültünk a Szerb templom kék tornya
látványának. Megérkeztünk. Ezzel lezártuk a zarándoklat leghosszabb szakaszát.
A templomkertben tartott pihenő után megtekintettük az ősi templomot. Kevesen
tudják, hogy belsejében egy hajdan igen nagy tiszteletnek örvendő kegyképet
őriznek, melyen ma is láthatók az imameghallgatások „tárgyi bizonyítékai” a
fogadalmi ajándékok.
A templom megtekintése után továbbindultunk Lórévre.
18 óra felé
el is értük a kis templomot, melyet nagy szeretettel meg is nyitottak előttünk.
Az egész településen és a templomban is azt láttuk, hogy minden nagyon szépen
rendben van tartva olyan volt, mint egy kis ékszerdoboz. A végére maradt a
búcsúzás. A társaság egyik fele a komppal elment Adonyba, a másik fele
visszatért Szigetszentmiklósra.
