Szerbiai Szent Paraszkeva

Ünnepe: Október 14.
Szent Paraszkeva, akit Petkaként is tisztelnek, a 10–11. század fordulóján élhetett. A hagyomány szülőhelyét Epivatóban, a Márvány-tenger partján, Konstantinápoly közelében jelöli meg; a település mai neve Selimpaşa, Törökországban. A „Szerbiai” jelző nem szerbiai születésére utal: tisztelete ereklyéinek balkáni vándorlása, különösen belgrádi őrzése nyomán kapcsolódott erősen a szerb néphez. Ezért az elbeszélésekben szereplő pontos életkorokat és csodákat a szentéletrajzi hagyomány részeként, nem függetlenül igazolt adatként érdemes olvasni. A róla szóló hagyományos életrajz jómódú, vallásos családból származó leányként mutatja be; bátyját, Euthümioszt később Madytosz püspökeként említi. Paraszkeva fiatalon, az evangéliumi önmegtagadásra hívó tanítás hatására kezdte szétosztani ruháit a szegények között. Szülei halála után szerzetesi életet választott. A részletesebb elbeszélés szerint előbb Konstantinápolyban keresett lelki útmutatást, majd Herakleia egyik Theotokosz-monostorában élt, később pedig elzarándokolt a Szentföldre, és a Jordán vidékén folytatta aszketikus életét. A hagyomány szerint huszonöt éves korában angyali jelenés szólította vissza hazájába; Epivatóban még két évig élt imádságban és böjtben, majd huszonhét évesen elhunyt. 
Halála után — a hagyomány szerint — jeltelen sírba temették. Amikor később egy partra vetett holttest eltemetéséhez sírt ástak, rátaláltak Paraszkeva testére. Az egyházi elbeszélés két ember álmát is megemlíti, amelyben mennyei látomás fedte fel az ismeretlen asszony kilétét; ereklyéit ezután az epivatói Szent Apostolok-templomban helyezték el. A hagyomány romlatlannak és jó illatúnak mondja az ereklyéket, és gyógyulásokról is beszámol.   Az ereklyéket 1521 után Konstantinápolyba, 1641-ben pedig Iași-ba vitték; ma a város metropolita székesegyházában tisztelik őket.