Ünnepe: Augusztus 13.
Árpádházi Szent Eiréné (Piroska, szerz.: Xénia, †1134).
Árpád-házi Szent Irén, magyar nevén Piroska, Magyarországon született 1088 körül. I. Szent László magyar király és Rheinfeldeni Adelhaid leánya volt. Édesanyját korán elveszítette, majd a magyar királyi udvarban nevelkedett. Fiatalon dinasztikus házasság révén került a Bizánci Birodalomba. Férje Ióannész Komnénosz, I. Alexiosz császár és Eiréné Dukaina fia volt. A házasság a Magyar Királyság és Bizánc kapcsolatát is erősítette. Piroska akkor árvaként, Konstantinápolyba érkezése után az Irén nevet kapta.
Ióannész 1118-ban elfoglalta a császári trónt, így Irén bizánci császárné lett. Házasságukból nyolc gyermek született: négy fiú és négy leány. A császárné elsősorban egyházi alapításairól és a rászorulók támogatásáról vált ismertté. Férjével együtt kezdeményezte a konstantinápolyi Krisztus Pantokratór-monostor létrehozását. Az építmény nem csak szerzeteseknek biztosított otthont, hanem orvosi ellátást és gondoskodást is nyújtott a betegeknek, időseknek és szegényeknek. Irén rendszeresen adományozott az egyháznak és alamizsnát osztott a szegényeknek. Az egyházi hagyomány személyes irgalmasságát is kiemeli, és úgy emlékezik rá, mint aki maga is felkereste a betegeket. Ortodox lelkiségének legjellemzőbb vonása a tevékeny felebaráti szeretet volt. Hitét nem önálló tanításokban vagy írásokban fejtette ki, hanem alapításain, adományain és a kiszolgáltatott emberekről való gondoskodáson keresztül mutatta meg. Élete végén lemondott az udvari élethez kötődő szerepéről, szerzetesi fogadalmat tett, és felvette a Xénia nevet. Szerzetessége korábbi életének természetes folytatását jelentette. Irén 1134-ben halt meg Konstantinápolyban és a Pantokratór-monostorban temették el. Férje úgy emlékezett meg róla, hogy a szívének felét is magával vitte.
