Ünnepe: Augusztus 13.
Szent Eudokia bizánci császárné (†460k.).
Szent Eudokia, eredeti nevén Athénéisz, Athénban született 401 körül, művelt pogány családban. Apja, Leontiosz filozófus volt, ezért leánya alapos görög irodalmi és retorikai képzésben részesült. Apja halála után örökösödési vitába került fivéreivel, ezért Konstantinápolyba utazott. A fővárosban megismerkedett a kereszténységgel, megkeresztelkedett, és felvette az Eudokia nevet. 421-ben feleségül ment II. Theodosziosz császárhoz. Egyetlen felnőttkort megért leányuk, Licinia Eudoxia nevet viselte.
Eudokia helyzetét férje nővérének, (Szent) Pulcheriának a befolyása is meghatározta. Pulcheria jelentős szerepet játszott a császári udvarban és az egyházi ügyekben, ezért a két asszony között idővel feszültség alakult ki. Eudokia későbbi háttérbe szorulásához az udvari hatalmi viszonyok és a császárral való kapcsolatának megromlása egyaránt hozzájárult.
A császárné műveltségéről, költészetéről és egyházi adományairól vált ismertté. Görög nyelvű költeményeket és bibliai témájú verses átdolgozásokat írt. Nevéhez kapcsolják a Homéroszi centók című művet, amely Homérosz költeményeinek soraiból állítja össze a bibliai történeteket. Támogatta a templomépítéseket és a szegénygondozást, valamint több alkalommal elzarándokolt a Szentföldre. Jeruzsálemben nevéhez kötötték a Szent István-templom és más egyházi létesítmények építését.
Eltávolodásának okát az úgynevezett alma-történet magyarázza, ez azonban udvari hagyományként maradt fenn. Az elbeszélés szerint a császártól kapott különleges almát Eudokia, a császár gyermekkori helyes barátja, Paulinus udvari tisztviselőnek ajándékozta, aki azt később visszaadta Theodosziosznak. A császár emiatt hűtlenségre gyanakodott, Paulinus pedig kegyvesztett lett. Megromlott kapcsolatuk miatt, Eudokia végleg Jeruzsálemben telepedett le, ahol templomokat, kolostorokat és jótékonysági intézményeket támogatott.
Jeruzsálemi évei alatt bekapcsolódott az V. századi krisztológiai vitákba. Egy ideig a monofizita irányzathoz közeledett, de az egyházi hagyomány szerint Nagy Szent Euthymiosz hatására visszatért az ortodox egyházi közösséghez. Lelkiségére a megtérés, a műveltség és a tevékeny irgalmasság volt jellemző. A szegények, özvegyek, betegek és zarándokok támogatása élete végéig fontos maradt számára.
Eudokia 460 körül halt meg Jeruzsálemben. Emlékét keresztény hitre térése, irodalmi munkássága, egyházi alapításai és élete végén tanúsított vallási elkötelezettsége őrizte meg.
