Szent Ambrus, mediolanum-i püspök

Ünnepe: December 7.
Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.