Ünnepe: Szeptember 29.
Szent Anasztázia aszkéta, római vértanú
Szent Anasztázia előkelő szülők gyermekeként született Rómában, ám hároméves korában árvaságra jutott. Ekkor egy Róma közelében fekvő női kolostorba került, amelynek elöljárója a nagy lelki tapasztalattal rendelkező Sophia anya volt. Sophia buzgó hitben, istenfélelemben és engedelmességben nevelte a kislányt. Anasztázia tizenhét éven át élt a kolostorban, ahol imádságban, böjtben és önmegtagadásban gyakorolta magát.
Fiatal korára a környék keresztényei már nagy aszkétaként tisztelték, a pogányok pedig szépségéről beszéltek. Ebben az időben kezdődött Decius császár keresztényüldözése, amelynek során a keresztényeknek súlyos veszélyekkel kellett szembenézniük. A római elöljáró, Probus tudomást szerzett Anasztáziáról, és katonákat küldött érte, hogy a kormányzó elé hurcolják.
Mielőtt tanítványát átadták volna a katonáknak, Sophia anya hosszasan felkészítette őt a várható megpróbáltatásokra. Arra intette, hogy őrizze meg hitét, ne engedjen sem a hízelgésnek, sem a fenyegetésnek, és Krisztus szeretetében maradjon állhatatos. Anasztázia bátran válaszolt, hogy szíve kész Krisztusért szenvedni, lelke pedig kész meghalni szeretett Uráért. Ezután önként és alázattal indult a fegyveres katonák elé.
Probus előtt nyíltan megvallotta keresztény hitét. A kormányzó először nem kínzással próbálkozott, hanem szépségével és fiatalságával igyekezett hatni rá. Azt mondta neki, hogy kár lenne életét örömök és földi dicsőség nélkül eltöltenie. Ha áldozatot mutat be a pogány isteneknek és férjhez megy, gazdagságban, tiszteletben és megbecsülésben élhet. Anasztázia azonban határozottan visszautasította az ajánlatot. Kijelentette, hogy jegyese, gazdagsága, élete és boldogsága egyedül Jézus Krisztus. Inkább sokszor is kész meghalni Uráért, mintsem megtagadni őt.
Mivel sem a hízelgés, sem a fenyegetés nem tántorította el, Probus elrendelte megkínzását. A katonák kegyetlenül bántalmazták, kerékbe törték, testét megcsonkították, végül pedig nyelvét is kivágták. A hagyomány szerint Anasztázia még a szörnyű kínzások közepette sem szűnt meg Istent dicsőíteni. Egy angyal jelent meg mellette, megerősítette és bátorságot adott neki a szenvedés elviseléséhez.
A vértanú kínzásának embertelensége a jelenlévő népet is felháborította, ezért az elöljáró kénytelen volt véget vetni a gyötrelmeknek. Anasztáziát végül a városon kívül karddal lefejezték. Testét a pogányok a mezőre vetették, hogy vadállatok tépjék szét, az Úr azonban – a hagyomány szerint – nem engedte ereklyéinek meggyalázását.
Egy angyal útmutatása alapján Sophia anya két keresztény segítségével megkereste a szent megcsonkított testét, majd tisztességgel eltemette. Ereklyéinek jelentős részét később az Athosz-hegyi Grigoriu-kolostorba vitték, ahol a hagyomány szerint ma is tiszteletben részesülnek.
Szent Onufriosz georgiai igumen (†1733).
