† Bertalan
Isten irgalmából
Konstantinápoly-Új Róma érseke
és Egyetemes Pátriárka
Az egész Egyháznak
kegyelem, béke és irgalom a dicsőségesen feltámadt Krisztustól
Legtiszteletreméltóbb Püspök Testvéreim és az Úrban áldott gyermekeim!
Miután böjtben, imádságban és áhitatban elérkeztünk a szent Húsvét ragyogó és ünnepélyes napjához, dicsérjük és dicsőítjük a mi Urunk, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus világot megváltó feltámadását, amely az élet dicsőséges győzelmét jelzi a halál felett, megújítja az egész teremtést, és megnyitja az ember számára a kegyelem általi teózis, a megistenülés útját. Krisztus Egyháza őrzi a húsvéti tapasztalatot a liturgikus életében, a hit szentjeinek és vértanúinak munkájában, a szerzetesség eszkatológiai lendületében, az evangélium hirdetésében „a földkerekség végéig”, a teológiában és az egyházművészetekben, a hívek jó tanúságtételében a világban, a szeretet és a szolidaritás kultúrájában, valamint abban a rendíthetetlen bizonyosságban, hogy a történelemben nem a gonoszé az utolsó szó.
Urunk feltámadását Krisztus-adta szabadságként éljük meg, amely inspirálja, táplálja és erősíti az emberi személy alkotóerőit és a jóért folytatott küzdelmet „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami dicséretes” , miközben mindannyiunknak emlékeztet arra, hogy a feltámadáshoz vezető út elválaszthatatlanul összefonódik a kereszttel. A kereszt és a feltámadás öröme megőrizte Isten népét attól, hogy azonosuljon e világ szellemével, ugyanakkor megvédte őket a kopár bezárkózástól és a dinamizmus és a reményt hordozó lélegzet nélküli lelkiségtől. A hívők élete a „miértünk, emberekért” megfeszített és feltámadt Krisztusban ma is cáfol minden idegen narratívát a keresztény ethoszról, mint a „erőtlenek erkölcse”, amely állítólag az alázatban, a megbocsátásban, az áldozatos szeretetben, az aszkézisben, az Úr ezen szavaiban: „De én azt mondom nektek: ne álljatok ellen a gonosznak” , valamint más olyan elvekben és attitűdökben testesül meg, amelyek identitásunk magjához tartoznak. Semmi sem igazabb, mint a kereszténység ethoszának ez a megközelítése – az áldozatos szereteté, amely „nem keresi a magáét”, amely összefonódik a bátorsággal, merészséggel és az egzisztenciális hitelességgel. A húsvét ennek a szabadságnak a himnusza, a „szeretet által működő” hitnek , amely nem a mi saját érdemünk, hanem kegyelem és felülről való ajándék, és amelyet az Egyház szentségeiben, a szent misztériumokban és a felebaráti szolgálat „misztériumában” élünk meg. Valóban „az Isten iránti szeretet semmiképpen sem tűri az embertársunk iránti gyűlöletet” .
Krisztus Egyháza – a „föld sója”, a „világ világossága”, a „hegyen épült város”, a „lámpatartóra helyezett lámpás” – aktív tanúságot tesz a világban az idők jelei láttán az eljövendő kegyelemről és a „bennünk lévő reményről” . A kereszt és a feltámadás üzenete ma a béke, a megbékélés és az igazságosság evangéliumaként visszhangzik. A háború, a gyűlölet és az igazságtalanság ellentétben áll az alapvető keresztény elvekkel, amelyek megvalósításáért és megszilárdításáért Isten népe nap mint nap imádkozik és fáradozik. A feltámadás világosságában könyörgünk az Úrhoz a háborús erőszak áldozataiért, az árvákért, a gyermekeiket gyászoló anyákért és mindazokért, akik testükben és lelkükben viselik az emberi kegyetlenség és érzéketlenség következményeit. A „Krisztus feltámadt” az erőszak és a félelem tagadása és elítélése, valamint meghívás a békés életre. A háború siralmat és halált szül; a feltámadás legyőzi a halált és romolhatatlanságot ajándékoz.
A háború kegyetlenségének mindennapi képeivel szemben az Egyház felemeli szavát, és hirdeti az emberi személy – a földön élő minden egyes ember – szentségét, valamint a méltóság iránti feltétlen tiszteletének kötelességét; és arra hív minket, hogy „ismerjük meg saját értékünket, tiszteljük a prototípust, ismerjük fel a misztérium erejét, és értsük meg, kiért halt meg Krisztus” . Az Úr feltámadása az ember visszaállítása örökkévalóság előtti hivatásához. Mint „egy másik, örök élet kezdete”, gyógyítja az elidegenítő kapcsolatokat, és megteremti a békét, „amely minden értelmet felülmúl” –, amely magában foglalja az egyetemes megbékélést és békét.
Az Ortodox Egyház Isten ihlette Szent és Nagy Zsinata – amelynek az összehívásának tizedik évfordulóját ünnepeljük idén –, hangsúlyozta az Egyház kötelességét, hogy „előmozdítsa mindazt, ami valóban a béke ügyét szolgálja (Róm 14,9), és nyisson utat az igazságosság, a testvériség, az igazi szabadság és a kölcsönös szeretet felé az egy mennyei Atya minden gyermeke, valamint az egy emberi családot alkotó összes nép között” .
Szent Húsvét egész lelki kultúránk, áhítatunk magja. Az Úr feltámadása a mi feltámadásunk is a ebben a korban, és egyben előképe és ízelítője „minden ember közös feltámadásának”, valamint az egész teremtés megújulásának. A feltámadt Krisztus arcának mindent beragyogó fénye által megvilágítva, és zsoltárokban, himnuszokban és lelki énekekben dicsőítve szentséges nevét – a Béke Fejedelmét, aki velünk van „minden nap a világ végezetéig” – kívánunk nektek áldott feltámadást, isteni ajándékokkal teli húsvéti időszakot, és azt, hogy életetek minden napján hasonlóképpen kiáltsuk az öröm egyetemes hirdetését: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt az Úr!Fanar, 2026 Szent Húsvétja
† Bertalan
buzgón könyörgve mindnyájatokért
a Feltámadt Úrunkhoz
Felolvasandó a templomban, a Húsvéti ünnep isteni liturgián, a Szent Evangélium után.
