2025 Karácsonyán
Az Ausztriai Szent Metropólia és a Magyarországi Exarchátus
tisztelendő papságához és egész népéhez
Szeretett gyermekeim!
Dicsőítjük Istent és hálát adunk neki, aki megadja nekünk, hogy átélhessük a Szent Tizenkét Nap időszakát, kezdve az ünnepek ünnepével, a Karácsonnyal. Idén is arra hívattunk, hogy az Egyházban éljük meg, és mai eseményként ünnepeljük ezt az emberiség számára hallatlan horderejű történést: „Mert ma születik az Isten egyszülött Fia, az Ő dicsőségének kisugárzása, örökkévalóságának és személyes valóságának képmása, az Atya Igéje, … aki által minden lett, láthatók és láthatatlanok” – írja Damaszkuszi Szent János.
Túllépve azon a könnyű, ámde múlandó örömön, amelyet a gyakran Krisztus nélküli karácsonyi ünneplések sematikus és szinkretisztikus volta hagy a lélekben, közeledjünk alázattal és bűnbánattal Isten megtestesülésének kimondhatatlan misztériumához: közösségben Istennel, testvéri közösségben embertársainkkal az irgalmasság cselekedetei és a tevékeny szeretet révén. A szent Istenjelenés természetfölötti és paradox csodájában való részvétel feltárja az új teremtést, belsőleg megújít bennünket, és tanúsítja üdvösségünk lehetőségét: hogy azonnal elvessük a gonoszságot, a mulandóságot és a földi élet szűk időhatárai miatti félelmet, és megízleljük Isten végtelen Szeretetét és az örök javakat, amelyeket a világ teremtése óta készített számunkra.
A szent Evangéliumban megörökített történelmi események tanúsítják, hogy az isteni üdvrend tervében olyan emberek vettek részt, akik szabad akaratukból Isten munkatársaivá lettek. A galileai Názáretben élő Szűz Mária, miután meghallotta az isteni gondoskodás üdvtervét Gábriel főangyaltól, beleegyezett, önmagát ajánlva fel a természetfölötti szolgálatra, és így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Jegyese, József „úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki, és magához vette Máriát…” (Mt 1,20–24). Az ébren virrasztó pásztorok, miután meghallották az angyal üzenetét és az angyali dicsőítő himnuszt, siettek, hogy imádják az Üdvözítőt, és ők lettek Krisztus földi jelenlétének első tanúi (Lk 2,1–20). A három bölcsnek a csillagot és az angyal „álomban” kapott útmutatásait követve sikerült ajándékaikat az újszülött Krisztusnak felajánlani, és épségben visszatérniük hazájukba.
Jézus Krisztus, Isten Bölcsessége és Ereje, a világ Békéje biztosított bennünket arról, hogy mindig velünk marad „a világ végezetéig” (Mt 28,20). Minden embernek megvan a lehetősége a megvilágosodásra és az isteni Misztériumok lelki ajándékaival való megerősödésre, hogy az angyalokkal együtt dicsőítse az egyetlen igaz, Szentháromságos Istent, engedelmességet és hűséget ajánljon fel Neki, szeretetet, erőt, világosságot és békét nyerve. Krisztus a Béke Fejedelme (Iz 9,6), az igazi és biztos kiengesztelődés forrása: amely nem pusztán a háború hiánya, hanem létünk teljes harmóniája Isten akaratával. Krisztus békéjének ajándékát azok fogadják el, akik Őt követik: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Az Ő békéje meghaladja az emberi lehetőségeket, mert abból a megbékélésből fakad, amelyet feltámadása által hozott el Isten és az emberek között.
Egy új, személyes élet – nyugodt, reménnyel teli, az örökkévalóságra irányuló – megszilárdítja szívünkben „Isten békéjét, amely minden értelmet felülmúl” (Fil 4,7). Munkálkodjunk egy versengéstől mentes emberi közösségért, amely a szeretetre, a megbocsátásra és az igazságosságra épül, emlékezve az Úr szavára: „Boldogok a békességszerzők, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9). Minden hívő arra kap meghívást, hogy imádkozzon a világ békéjéért személyes imádságában és a szent istentiszteleteken, terjessze a béke Evangéliumát, és példájával munkálkodjon az igazságosságért, a szolidaritásért és a bajbajutottak megsegítéséért.
Az Egyház, Krisztus Testeként, előmozdítja az igazságosságot, hidakat épít, és tanúsítja, hogy a béke nem elmélet, hanem a szeretet mindennapi gyakorlata. Társadalmi szolgálata és karitatív tevékenysége Krisztus békéjének konkrét megvalósítására irányul az emberek között, megkülönböztetés nélkül.
A Szent Liturgiában könyörgünk „az egész világ békéjéért”, és imádkozunk e világ vezetőiért is, hogy Isten világosítsa meg őket: bölcsen és igazságosan kormányozzanak, és a népeket békére vezessék – nem a világ hamis békéjére, hanem arra, amely Krisztustól, a Béke ajándékozójától származik.
Testvéreim, idén is arra hívlak benneteket, hogy térdre borulva esedezzünk a Béke Fejedelméhez – ahhoz, aki éjszaka Egyiptomba menekült –, a háborús cselekmények megszűnéséért Ukrajnában és minden más helyen, ahol fegyveres konfliktusok dúlnak, hogy testvéreink ősi otthonaikban maradhassanak, mindenféle ellenséges támadástól megóvva.
Imádkozva mindenki isten szerinti előmeneteléért és üdvösségéért, szívből kívánom, hogy áldott Karácsonyt ünnepeljetek, és a 2026-os új, üdvösséget hozó esztendőt tevékeny szeretetben Isten és embertársaink iránt egészségben, örömben és minden isteni ajándékkal élhessétek meg, a Legszentebb Istenszülő és minden Szent oltalma alatt. Ámen.
Atyai szeretettel és szívből jövő jókívánságokkal:
Metropolitátok
† Ὁ Αὐστρίας καὶ Ἔξαρχος Οὑγγαρίας Ἀρσένιος
