Őszentsége I. Bertalan Egyetemes Pátriarka, Konstantinápoly-Új Róma érsekének karácsonyi üzenete a 2022-es esztendőben
+ Bertalan
Isten kegyelméből Konstantinápoly – Új Róma érseke Egyetemes Patriarka Az egész Egyháznak kegyelem, irgalom és békesség a Bethlehemben született üdvözítő Krisztustól
* * *
Legtiszteltebb Püspök testvérek,
legkedvesebb gyermekeim az Úrban
Szent Egyházunk ma ünnepli Isten öröktől való Fiának és Igéjének testi születését, ezt az „idegen és paradox” titkot, ami „örök idők és nemzedékek óta rejtett volt” (Kol 1,26). Krisztusban tárul fel pontosan az igazság Istenről és az emberről, ahogyan ezt Alexandriai szent Kirill magyarázza leginkább teológiai módon: „Természetünknek megfelelően emberek vagyunk, de ő (isteni) természete ellenére alászállt emberszeretete miatt és emberré lett. Isten szolgái vagyunk természetünk szerint, mint teremtények, de ő szolga lett (isteni) természetével ellentétes módon, amikor emberré lett. De Ő ennek ellenére Isten, lényege szerint, és mi, kegyelemből, képesek vagyunk felemelkedni ahhoz, ami ellentétes a természetünkkel. Mert mi emberek vagyunk, Ő pedig Fiú természet szerint, mi mégis „helyzetünk szerinti” fiakká lehetünk, mint egy testvériségben, ahová az ő követésére vagyunk elhívva.” [1].
„Ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32). A mi Urunk, Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), az ember megszabadítója „az ellenség szolgaságából”. Nem létezik élet és szabadság az Igazság nélkül, sem az Igazságon kívül. Olyan értelmet adni életünknek, amilyenre vágyunk, nem szabadság, hanem az eredeti bűn mai következménye, az ember önmagát-választása egy önmagunkba záródásban és öncélú függetlenségben, anélkül, hogy úgy értenénk az igazságot, mint az Istennel és a felebaráttal való viszonyt. Karácsony, Krisztus születése az önismeret ideje, az „Istenember és az ember-Isten közötti különbség megértésének az ideje, annak az üdvösséget hozó keresztény tanításnak a tudatosítása, amely szerint: „Nem az istenné lett embert, hanem az emberré lett Istent hirdetjük” [2].
A karácsonyi evangélium üzenete visszhangozza a háború zaját és a fegyverek ropogását Ukrajnában, amely egy kiprovokált és igazságtalan invázió szörnyű következményeit éli. Számunkra, keresztények számára minden háború testvérgyilkosság és testvérek közötti háború, amit az Ortodox Egyház szent és nagy zsinata „a világban lévő bűn és gonosz következményeként” határozott meg[3]. Az ukrajnai helyzet esetében még jelentősebbek Palamasz szent Gergely szavai, amelyeket a szalonikai ortodox hívek közötti véres konfliktusról mondott: „közös a tápláló anyánk, a szent egyház, a hitünk, kezdetünk és beteljesítőnk Krisztus, Isten valódi Fia, aki nemcsak a mi Istenünk, hanem jónak látta, hogy testvérünk legyen és atyánk is.” [4].
Krisztus személyében megtörtént mindennek a „helyreállítása”, az emberi nem egységének és az emberi személy szentségének a meghirdetése, és megnyílt az út „a hasonlóság szerinti” felé és megjelent a béke, amely „minden értelmet meghaladó” (Fil 4,7). Krisztus a „mi békénk” (Ef 2,14) és Őneki van szentelve a konstantinápolyi történelmi és emblematikus „szent Béke” (Agia Iríni) templom.
Üdvözítőnk megáldja a „béke-teremtőket”, akik „Isten fiainak hívatnak” (Mt 5,9), Ő támogatja az igazságosság és a szeretet gondolatát, még az ellenségekkel szemben is. Az Ortodox Egyház az isteni liturgián imádkozik a „fentről jövő békéért” és az „egész világ békéjéért”. Nagy Szent Vazul liturgiáján imádkozva így dicsőítjük minden javak Adományozóját: „Ajándékozd nekünk békességedet és szeretetedet, Urunk, Istenünk, mert Te mindent megadtál nekünk”. Mi pedig, akik mindent megkapunk Istentől, mint legfőbb kedvezettek, kötelesek vagyunk törekedni a békére mindenki másnál jobban, a Szentírásnak megfelelően: „aki sokat kapott, attól sokat követelnek” (Lk 12,48). Ebben az értelemben mindaz, amit ezzel az elvvel ellentétesen tesznek a keresztények nem a kereszténységgel ellentétes, hanem azokkal, akik az isteni parancsokkal ellentétesen élnek.
Az emberiség történetében a népek közötti béke sohasem volt magától értetődő, hanem mindenhol és mindenkor az ihletett kezdeményezéseknek, a bátorságnak és önfeláldozásnak, az erőszakkal szembeni ellenállásnak az eredménye, és a háborúnak az elutasítása, mint a nézeteltérések megoldásának az eszköze, az igazságosságért és az emberi méltóságért folytatott küzdelem eredménye. A békéhez és a megbékéléshez való hozzájárulásuk jelenti a vallások hitelességének elsődleges kritériumát. Kétségtelen, hogy a vallási hagyományokban vannak olyan eszközök, amelynek nem csak a belső béke, hanem a társadalmi béke előmozdításához és megteremtéséhez, az agresszió leküzdéséhez is szolgálnak az emberek és a nemzetek közötti kapcsolatokban. Ez különösen fontos most, napjainkban, amikor az a gondolat került előtérbe, mely szerint a béke a gazdasági fejlődésnek, az életszínvonal emelkedésének, a tudományok és a technika fejlődésének az eredménye, amit a digitális kommunikáció és az internet közvetít. Bizonyosak vagyunk abban, hogy nem lehet béke sem az emberek, sem a nemzetek között a vallások közötti béke nélkül, a párbeszédük és az együttműködésük nélkül. Az Istenbe vetett hit megerősíti a béke és az igazságosság világáért tett erőfeszítésünket, még akkor is, ha ez a próbálkozás emberileg legyőzhetetlen akadályokba is ütközik. Mindenesetre, elfogadhatatlan, hogy vallások vezetői fanatizmust hirdetnek és a gyűlölet lángját szítják.
Tisztelt szolgatársaim és kedves gyermekeim!
Krisztus születik, dicsőítsétek, Krisztus a mennyekből, fogadjátok, Krisztus a földön, emelkedjetek! A Konstantinápolyi Egyház trónját korábban elfoglaló szent elődünk buzdításához ragaszkodva, ünnepeljünk a világ Üdvözítőjének születését lelki örömmel, „ne világi, hanem a mennyei módon”, elhagyva mindent, „ami felesleges és szükségtelen, mert ezek inkább azokéi, akik éheznek és nélkülöznek, mert ők is ugyanazon anyagból és keverékből vannak” [5]. Legyen mindannyiótok számára imádságos és dicsőséges a Szent Tizenkét nap, ami valóban az idők teljessége és az örökkévalóság fényének ragyogása. Bizonyítsa az eljövendő 2023-as esztendő az értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért megtestesült Isten Igéjének jóságát és kegyelmét, legyen ez a béke, a szeretet és a kölcsönös biztonság időszaka, valóban Urunk jóságának esztendője.
Kívánunk számtalan áldott évet!
2022, Karácsonyán
Bertalan, Konstantinápolyi Patriarcha
mindannyiunkért Istenhez forrón imádkozva
[1] Κυρίλλου Ἀλεξανδρείας, Ἡ Βίβλος τῶν Θησαυρῶν περί τῆς Ἁγίας καί Ὁμοουσίου Τριάδος, PG 75, 561.
[2] Ἰωάννου Δαμασκηνοῦ, Ἔκδοσις ἀκριβής τῆς ὀρθοδόξου πίστεως, PG 94, 988.
[3] Ἡ ἀποστολή τῆς Ὀρθοδόξου Ἐκκλησίας εἰς τόν σύγχρονον κόσμον, Δ’, 1.
[4] Γρηγορίου Παλαμᾶ, Περί τῆς πρός ἀλλήλους εἰρήνης, PG 151, 10.
[5] Γρηγορίου Θεολόγου, Εἰς τά Θεοφάνια, εἴτουν Γενέθλια τοῦ Σωτῆρος, PG 36, 316.
