Szombaton, 2016. május 21-én ünnepeltük a Szent Demeter, Szent Konstantin és Heléna nevére szentelt templom 20 éves jubileumát Beloianniszban.
A Szent Liturgia kezdete előtt Szentirmai Róbert áldást kapott a felovasói és szub-diakónusi szolgálatra, majd a liturgia során Arszeniosz metropolita diakónussá szentelte őt. Az isteni liturgián a metropolitával együtt szolgált az ausztriai püspöki vikárius, Ioannisz Nikolitszisz protopresbiter, Andrej atya, ráckevei szerzetespap és diakónusa, valamint az Exarchátus papsága.
Arszeniosz metropolita homíliájában először gratulált a beloianniszi hívőknek a jubileum alkalmából, majd rámutatott egy keresztény templom létének fontosságára egy faluban és arra, hogyan vált ez a templom a falu életének központjává.
A második esemény, amelyről a metropolita beszédében megemlékezett, Szentirmai Róbert igenlő válasza volt az isteni elhívásra, az egyházi szolgálatra. Kétezer éve járja útját az Egyház. Ez idő alatt megerősödve a tanúságtevők vére, és tagjainak szentsége által, szembe kellett néznie számos támadással és üldöztetéssel. A metropolita ösztönözte az új diakónust, hogy ne riadjon meg ezektől a nehézségektől, hanem inkább erősödjön meg, mondván: „A mi erősségünk, mint keresztényeknek, és kiváltképpen mint klerikusoknak, az Isten az emberek iránt való szeretete”. Ezzel a szeretettel ellen tudunk állni minden támadásnak. Menj a világba – intette az új diakónust a püspök – és harcolj a szeretet fegyverével, melyet Krisztus ad neked. Az embereknek szükségük van új evangelizációra, tanúkra és példaképekre, legyél te is egy példakép minden ember számára és fáradozz az evangélium hirdetésében.”
Arszeniosz metropolita sok erőt és boldogságot kívánt az újonnan szentelt diakónusnak és egész családjának, Isten áldsát és segítségét kérve reájuk.
Az istentiszteleten részt vettek: Őexellenciája Demetrios Giannakakis, magyarországi görög nagykövet és felesége, Őexellenciája , I.E. Chryssoula Aliferi, ausztriai görög nagykövet, Georgios Koukoumtsis úr, a magyarországi görög kisebbségi önkormányzat elnöke, a falu polgármestere, valamint a diplomáciai testület és politikai élet más képviselői.
A liturgia után a templom parkjában vidám ünnepségre került sor, ahol falu számos iskolásai, fiataljai és felnőttei énekekkel, táncokkal és dalokkal szórakoztatták a nézőket. Ezt egy közös ebéd követte, hogy minden jelenlévő ünnepelhessen, átélve az egyházi közösséget.
Vasárnap, május 22-én Aszéniosz metropolita a budapesti Szt. Hierotheosz és István kápolnában liturgiát celebrált együtt Nacsinák Gergely presbiterrel, Beke Csaba Makáriosz presbiterrel, Athanáziosz protodiakónussal és Szentirmai Róbert diakónussal.
A metropolita prédikált a napi evangéliumról. Az inaszakadt már 38 éve várt a gyógyulásra a Juh-kapu fürdőjénél, s amikor Jézus megkérdezte őt, akar-e meggyógyulni, az különös módon nem egy „igen”-nel válaszolt, hanem csak azt mondta: „Uram, nincs emberem, aki engem a fürdőbe vinne, amikor a víz felkavarodik”.
Arszeniosz metropolita megjegyezte: tulajdonképpen milyen szomorú is ez a válasz. Sokszor a mi napjainkban is, mindennapjaikban, sőt még az egyházban sem találtunk senkit, aki nekünk segítene, és mi is megpróbáltunk sokszor a dolgokat egyedül elvégezni és nem voltunk másokért jelen.
A közösségnek e hiányáról, a segítőkészség és az egymáshoz való tartozás hiányáról beszél az betszaidai fürdő inaszakadtja.
Krisztus viszont az beteghez fordult, és meggyógyította őt; nem hatalmának kinyilvánítása által, hanem szeretetének kifejezésével. Ugyanebben az értelemben kellene nekünk is Krisztus keresztáldozatát felfogni: „Ha mi az Ő áldozatát szeretetből fakadó tettként ismerjük el, ez a felismerés befolyásolni fogja majd életünket, és megváltoztatja azt. Ha azonban mi Krisztus áldozatát mint Isten tartozását vagy kötelességének teljesítését fogjuk fel, ez nem fogja a mi életünket pozitív módon befolyásolni” , mondta Arszéniosz metropolita. „Fel kell ismernünk Isten szeretetét, hogy önmagukat és embertársainkat is szeretni tudjuk, legfőképpen Krisztus úgynevezett „kis testvéreit”, a szegényeket és a szenvedőket, akikben az ember-Krisztust újra felismerhetjük. Isten szeretete miatt lett Krisztus emberré, szeretete miatt vállalta magára a kereszthalált, és csak ezen szeretet által vagyunk képesek megtalálni az üdvösséget.”
