Vasárnapi Evangéliumhoz (Mt 6, 22-33)
Mondá az Úr: A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.
A
két úr: Isten és a Mammon. Az elsőről – legalábbis úgy hisszük – tudjuk, kicsoda.
De a második? A szó etimológiája nem egyértelmű: annyi bizonyos, hogy az arámi
eredetű kifejezés a tulajdonnal, birtoklással van összefüggésben. Úgy tűnik, a
Földközi-tenger kereskedőnépei a szót a „nyereség” értelmében használták. A
filológusok azt is felvetik, hogy a szó a cáman-gyökből
ered, ami „megbízhatót”, „szilárdat” jelent. A vagyon biztonságát, a dolgok
szilárdságát. A Mammon tehát nem valaki – noha az egyházatyák is
előszeretettel személyesítik meg –, hanem valami: a megszerezhető, birtokolható,
kézzelfogható és felhalmozható. Vagyis minden olyan, ami Isten nem: mert ha nem
is ismerjük Őt, mégis tudjuk, hogy Isten nem birtoklás, nem nyereség, és nem is
kézzelfogható. Nem dolog. De nem csak hogy nem dolog, hanem minden birtoklás
ellentéte: sokkal inkább veszteség, mint haszon. Áldott elvesztése annak, amit
magunkénak gondolunk.
És
hogy miért összebékíthetetlen egymással ez a kettő? Mert teremtő Isten és
mindenhatóság ide vagy oda, a világban a dolgok legyőzik Istent. A tárgyakkal
folytatott harcban Isten rendre alulmarad. Ahogy a dolgok sokasodnak, úgy
fogyatkozik az Isten. Mert helyette a dolgokban bízunk meg, a hűséges,
kézzelfogható dolgokban: így lesz az emberi elme és társadalom alkotta jelkép
mindennél hatalmasabb.