Hét efezusi Szent Ifjú: Maximilianosz, Jamblikosz, Martinianosz, János, Dionysziosz, Konstantin és Antal

Ünnepe: Augusztus 4.
Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martini­án, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságu­kat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutas­sanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hoz­ták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltat­lannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal em­bereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú ka­tona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsá­tott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket 250 körül. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.