Ünnepe: Október 9.
Szent Poplia, akit Publia néven is említenek, a 4. században élt Antiokhiában. Fiatalon megözvegyült és fiát, Jánost keresztény hitben nevelte. János később az antiokhiai egyház presbitere lett. Poplia diakonisszaként özvegyeket és Isten szolgálatára készülő fiatal nőket vezetett, otthonában pedig női szerzetesi közösséget szervezett.
Julianus császár uralma idején, 361 és 363 között Poplia és közösségének tagjai nyíltan kifejezték keresztény hitüket. Az elbeszélés szerint, amikor a császár elhaladt a házuk előtt, a nők a bálványok tehetetlenségét gúnyoló zsoltárokat énekeltek. Julianus rájuk parancsolt, hogy hallgassanak el, Poplia azonban tovább vezette az éneket, majd a császár következő áthaladásakor egy másik zsoltárverset énekeltetett velük: „Keljen föl Isten, és széledjenek szét ellenségei.” Ekkor Julianus maga elé rendelte a közösség vezetőjét és katonáival megütötték őket. Poplia hazatérve is folytatta a zsoltáréneklést. A hagyomány szerint később békében hunyt el, ezért hitvallóként emlékeznek rá, nem kivégzett vértanúként.
