Szentéletű Andronikosz és hitvese, Szentéletű Athanaszia

Ünnepe: Október 9.
Andronikoszt és Athanasziát a hagyomány Antióchiához köti; később Egyiptomban éltek szerzetesként, az 5.-6. században. Andronikosz mesterember volt, feleségével együtt vagyonuk egy részét a szegényeknek, egy részét az egyháznak, a fennmaradót pedig megélhetésükre fordították. Két gyermekük volt.
A gyermekeik fiatalon meghaltak. Atanázia mélyen megrendült, és nem tudta elfogadni a történteket. Egy éjjel megjelent neki Szent Julianus vértanú és azzal vigasztalta, hogy ne csak a földi veszteségre tekintsen: gyermekei a mennyei javakért könyörögnek. Atanázia bánata ezután enyhült; férjével elhatározták, hogy vagyonukat szétosztják és szerzetesi életre adják magukat. A szolgáikat is felszabadították, majd Jeruzsálem érintésével Egyiptomba utaztak.
Egyiptomban Andronikoszt Dániel abbá fogadta tanítványául, Athanasziát pedig a tabenniszi női monostorba küldte. Tizenkét év elteltével Andronikosz ismét zarándokútra indult Jeruzsálembe. Útközben találkozott egy férfiruhába öltözött szerzetessel, akit nem ismert fel: Athanasziával volt az, aki „Atanasziosz” néven élt. Csendben tették meg az utat, majd visszatérésük után egy cellában folytatták az aszkézist. A történet szerint Andronikosz hosszú ideig nem tudta, hogy cellatársa a felesége.
Athanaszia halálos betegségében egy írást hagyott hátra, amelyben felfedte kilétét. A temetésekor derült ki, hogy nő volt; a szerzetesek és a környékbeli monostorok közösségei tisztelettel temették el. Andronikosz röviddel utána halt meg.