NYILATKOZAT
1. Miként a mi tisztelt elődjeink, VI Pál Pápa éa Athenagorasz Egyetemes Patriarcha, találkoztak ötven évvel ezelőtt, így mi is, Ferenc Pápa és Bartholomeosz Egyetemes Patriarcha, akartunk találkozni a Szent Földön, „ahol a mi közös Üdvözítőnk, Krisztus Urunk, élt, tanított, meghalt, feltámadott és felment a mennyekbe, ahonnan leküldte a Szent Lelket a születésben lévő Egyházra” (VI. Pál Pápa és Athenagorász Patriarcha közös nyilatkozata az 1964 január 6. találkozás után). Ez a mostani találkozónk, a Római és a Konstantinápolyi Egyházak püspökeinek egy újabb találkozója, mely Egyházakat a két testvér apostol Péter és András alapított, nekünk egy nagyfokú lelki öröm forrása, miáltal megadatik nekünk a lehetőség az elmélkedésre a közöttünk lévő kapcsolatok mélységéről és hitelességéről, amely egy kegyelemben gazdag útnak a gyümölcse, amelyen az Úr vezetett minket, attól az ötven évvel ezelőtti áldott naptól fogva.
2. Ez a mi testvéri találkozónk egy újabb, szükséges lépés az egység felé vezető úton amelyhez csak a Szent Lélek vezethet minket: a legitim különbségben megvalósuló egységhez. Élő hálával emlékezünk azokról a lépésekről amelyek megtevését az Úr biztosította számunkra. VI Pál Pápa és Athenagorász Patriarcha egymás átölelése, hosszú évszázados csend után, előkészítette az utat egy nagyon nagy értékű gesztushoz, az 1054-ben egymás ellen emelt kiközösítés eltörléséhez. Ezt követően kölcsönös látogatások voltak a kölcsönös székhelyeken, gyakori levélváltások miután II. János Pál Pápa és Dimitriosz Patriarcha, mindketten tisztelt emlékezetűek, elhatározták egy teológiai párbeszéd indítását a katolikusok és ortodoxok között az igazságról. Ezeken a hosszú éveken keresztül Isten, minden béke és szeretet forrása, megtanította nekünk, egymást elismerni egymást ugyanannak a keresztény családnak tagjaiként, egy egyetlen Úr és Üdvözítő, Jézus Krisztus alatt, és szeretni egymást, hogy tudjuk együtt vallani a mi közös hitünket Krisztus Evangéliumában, amint az apostoloktól megkaptuk, kifejezésre juttatott és átadatott az Egyetemes Zsinatok és az Egyházatyák által. Teljes tudatunkban van, hogy nem értük el a teljes egység célját, ma megerősítjük közös akartunkat a közös út folytatására ahhoz az egységhez melyért Krisztus imádkozott az Atyához „hogy mindnyájan egy legyenek” (Jn 17,21)
3. Tudatunkban van hogy az ilyen egység Isten szeretetében és embertársaink szeretetében nyilvánulhat meg, vágyakozunk arra a napra amikor végre együtt részt vehetünk az eucharisztikus lakomán. Mint keresztények, a mi feladatunk felkészülni az eucharisztikus egység ajándékának megkapására, Lioni Szent Ireneus tanítása szerint, az egyedüli hit megvallása, állhatatos ima, belső megtérés, az élet megújulása és testvéri párbeszéd által. (Adversus haereses, IV,18,5. PG 7, 1028). Ennek a célnak elérésében melyre irányítjuk reménységünket, kinyilvánítjuk a világ előtt Isten szeretetét és e módon leszünk elismerve, mint Jézus Krisztus igazi tanítványai. (vö. Jn 13,35).
4. E cél eléréséhez, a Katolikusok és Ortodoxok közötti teljes egységhez, alapvetően járul hozzá a Nemzetközi vegyes Bizottság teológiai párbeszéde. Az ezt követő időszakban II. János Pál és XVI. Benedek Pápák és Dimitrios Patriarcha idejében, a teológiai összejövetelek által realizált fejlődés alapvető értékű. Ma ki szeretnénk fejezni őszinte elismerésünket az elért eredményekért és a ma is folyamatban lévő erőfeszítéskért. Nem egy tisztán teoretikus feladatról van szó, hanem egy az igazságban és szeretetben végzett feladatról, mely követeli egy egymás hagyományainak egyre mélyebb ismeretét ahhoz hogy megértsük őket és tanuljunk belőlük. Ezért még egyszer megerősítjük, hogy a teológiai párbeszéd nem keres egy legkisebb közös nevezőt mely alapján elérjünk egy kompromisszumot, hanem inkább az egész igazságban való elmélyedésen alapul, amelyet Krisztus ajándékozott Egyházának, és hogy a Szent Lélek által vezetve, ne szűnjünk meg soha azt megérteni. Megerősítjük tehát együtt, hogy a mi Jézushoz való hűségünk követeli a testvéri találkozást és az igazi párbeszédet. Ilyen kutatás nem távolít el minket az igazságtól, sokkal inkább az egymás közötti ajándékok cseréje által, a Szent Lélek vezetésével, elvezet minket az teljes igazsághoz (vö Jn 16,13).
5. Akkor is, ha még csak a teljes egységhez vezető úton haladunk, kötelességünk már mostantól fogva közös tanúságot tenni Isten mindenki iránt való szeretetéről, együtt működve az emberiség szolgálatában. Mindenek előtt az emberi személy méltóságának megvédésében az élet minden szakaszában és a házasságon alapuló család szentségének megvédésben, a béke és közös jó előmozdításában, választ adva azokra a nyomorúságokra, melyek továbbra is kínozzák világunkat. Elismerjük, hogy folyamatosan törődni kell az éhséggel, a szükségekkel, az analfabetizmussal, a javak egyenlőtlen elosztásával. Kötelességünk megtenni minden erőfeszítést egy igazságos emberi társadalom megépítésére, melyben senki sem érzi magát kizártnak vagy a társadalom szélére rekesztettnek.
6. Meg vagyunk győződve, hogy az emberi család jövője attól függ, hogy miként fogjuk megőrizni bölcsességgel és szeretettel, igazsággal és egyenlően, a teremtés ajándékait, melyeket Isten ránk bízott. Bűnbánattal elismerjük földünk igazságtalan kizsákmányolását, ami bűnt jelent Isten szeme előtt. Megerősítjük felelősségünket és kötelességünket az alázatosságra és mértékletességre való érzékenység táplálására, hogy mindenki érezze a szükséget a teremtett világ tiszteletben tartásának és óvatos megőrzésének. Együtt megerősítjük elkötelezettségünket a lelkiismeretek felébresztésére a teremtett világ megóvásával szemben. Felhívunk minden jóakaratú férfit és nőt, hogy találják meg azt az életmódot, amivel kevesebb pazarlással, nagyobb józansággal, kevesebb kapzsisággal, több nagylelkűséget tudnak mutatni Isten világának védelmére és Isten népe javára.
7. Nagyon nagy szükség van a keresztények közötti felelősségteljes és hatékony együttműködésre acélból, hogy mindenütt és mindenkinek legyen megadva a joga, hogy saját hitét nyilvánosan megvallja és megadassék egy egyenlő bánásmód amikor azt a támogatást szeretnék előmozdítani, amit a Kereszténység folyamatosan felajánl a társadalomnak és a mai kultúráknak. Ezzel kapcsolatban felhívunk minden keresztényt egy igazi dialógus elősegítésére a Zsidósággal, az Iszlámmal és más hitbeni tradíciókkal. A közömbösség, az egymással szembeni tudatlanság csak a bizalmatlansághoz és, sajnálatos módon, gyakran konfliktusokhoz vezetnek.
8. Ebből a szent városból, Jeruzsálemből, fejezzük ki közös és mély aggodalmunkat a keresztények Közép Keleti helyzetéért és az ő jogukért, hogy megmaradjanak országaik teljes jogú polgárainak. A mindenható és irgalmas Isten felé száll imádságunk a Szentföldért és az egész Közép Keletért. Imádkozunk különösképpen az Egyiptomi, Szíria és Iraki Egyházakért melyek sokat szenvedtek az újabb események miatt. Ösztönzünk minden oldalt, függetlenül a hitvallásuktól, folytatni a munkát a megbékélés érdekében és a népek jogainak jogos elismerésére. Meg vagyunk róla győződve, hogy nem a fegyverek, hanem a párbeszéd, a megbocsájtás és a megbékélés az egyedüli eszközök a béke elérésére.
9. Ebben az erőszakkal, közömbösséggel és egoizmussal teli történelmi kontextusban, sok férfi és nő érzi magát ma elveszettnek. Éppen közösen tanúságot téve az evangéliumról tudnánk segíteni a mai idők emberének, hogy megtalálja az utat amely az igazsághoz, az igazságossághoz és a békéhez vezet. Egységesek a szándékban, megemlékezvén VI. Pál Pápa és Athenagorász Patriarcha ötven évvel ezelőtt Jeruzsálemben adott példájáról, felhívunk minden keresztényt, minden, bármilyen vallási hagyományt követő hívőt és minden jóakaratú embert, hogy ismerjék fel ezen óra sürgősségét, amely hív minket a megbékélés keresésére és az emberi család egységére, minden jogos különbség elismerése mellett, az egész emberiség és a jövő generációinak javára.
10. Ezen közös zarándoklat idején azon a helyen, ahol a mi közös és azonos Urunk Jézus Krisztus keresztre feszíttetett, ahol el lett temetve és feltámadott, a Szentséges és örök szűz Máriára bízzuk alázatosan a jövőbeli lépéseinket a teljes egység felé vezető úton és felajánljuk az egész emberi családot Isten határtalan szeretetébe.
25Ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, 26fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!’ (Szám. 6, 25-26).
Jeruzsálem, 2014 május 26.
