|
Ἀπολυτίκιον
|
Feltámadási apolitikion
|
|
Ἦχοςβαρύς.
|
1. hang
|
|
Ἐσφραγισμένου τοῦ μνήματος ἡ ζωὴ ἐκ τάφου
ἀνέτειλας Χριστὲ ὁ Θεός, καὶ τῶν θυρῶν κεκλεισμένων, τοῖς Μαθηταῖς ἐπέστης ἡ
πάντων ἀνά-στασις, πνεῦμα εὐθὲς δι’ αὐτῶν ἐγκαι-νίζων ἡμῖν, κατὰ τὸ μέγα σου ἔλεος.
|
Bár a sírkövet a zsidók lepecsételték, és a vitézek
őrizték szeplőtelen’ Testedet, feltámadtál harmadnapon Üdvözítő, életet ajándékozva
a világnak. Ezért a Mennyei Hatalmak ezt kiáltják Néked, az Életetadóna,k:
Dicsőség a Te feltámadásodnak Krisztus, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a
Te gondviselésednek, egyedülvaló Emberszerető.
|
|
Κοντάκιον
|
Kontákion
|
|
Ἦχος πλ. δʹ.
|
1. hang
|
|
Εἰ καὶ ἐν τάφῳ κατῆλθες ἀθάνατε, ἀλλὰ τοῦ ᾍδου καθεῖλες
τὴν δύναμιν, καὶ ἀνέστης ὡς νικητής, Χριστὲ ὁ Θεός, γυναιξὶ Μυροφόροις φθεγξάμενος.
Χαίρετε, καὶ τοῖς σοῖς Ἀποστόλοις εἰρήνην δωρούμενος ὁ τοῖς πεσοῦσι παρέχων ἀνάστασιν.
|
Aki a szűzi mehet születéseddel megszentelted, és
Simeon karjait megáldottad, amint kellett, időben megmentettél minket is, Krisztus
Isten. Most pedig békítsd meg a hadakozó népeket, és erősítsd meg az
igazhitűeket, akiket megszerettél, egyedülvaló Emberszerető.
|
|
Ἀπόστολος
Πράξεων τῶν Ἀποστόλων (α΄ 12 – 20)
|
Apostol
|
|
Ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, διὰ τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων
ἐγίνετο σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ λαῷ πολλὰ · (καὶ ἦσαν ὁμοθυμαδὸν ἅπαντες ἐν τῇ
Στοᾷ Σολομῶντος. Τῶν δὲ λοιπῶν οὐδεὶς ἐτόλμα κολλᾶσθαι αὐτοῖς, ἀλλ΄ ἐμεγάλυνεν
αὐτοὺς ὁ λαός· μᾶλλον δὲ προσετίθεντο πιστεύοντες τῷ Κυρίῳ πλήθη ἀνδρῶν τε καὶ
γυναικῶν· ὥστε κατὰ τὰς πλατείας ἐκφέρειν τοὺς ἀσθενεῖς καὶ τιθέναι ἐπὶ κλινῶν
καὶ κραβάττων, ἵνα ἐρχομένου Πέτρου κἂν ἡ σκιὰ ἐπισκιάσῃ τινὶ αὐτῶν. Συνήρχετο
δὲ καὶ τὸ πλῆθος τῶν πέριξ πόλεων Ἰερουσαλήμ, φέροντες ἀσθενεῖς καὶ ὀχλουμένους
ὑπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων, οἵτινες ἐθε-ραπεύοντο ἅπαντες. Ἀναστὰς δὲ ὁ ἀρχιερεὺς
καὶ πάντες οἱ σὺν αὐτῷ, ἡ οὖσα αἵρεσις τῶν Σαδδουκαίων, ἐπλήσθησαν ζήλου καὶ ἐπέβαλον
τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ἀποστόλους καὶ ἔθεντο αὐτοὺς ἐν τηρήσει δημοσίᾳ. Ἄγγελος
δὲ Κυρίου διὰ νυκτὸς ἤνοιξε τὰς θύρας τῆς φυλακῆς ἐξαγαγών τε αὐτοὺς εἶπε·
Πορεύεσθε καὶ σταθέντες λαλεῖτε ἐν τῷ ἱερῷ τῷ λαῷ πάντα τὰ ῥήματα τῆς ζωῆς ταύτης.
|
Testvérek, Isten, aki azt mondta: »A sötétségből
világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy
felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a
rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. Mindenfelől
szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem
esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre
terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát,
hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, élőket, szüntelenül
halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó
testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk,
mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és ezért
beszélünk. (Zsolt 116,10G) Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust
feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt
elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt
egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
|
|
ΕὐαγγέλιονἐκτοῦκατὰἸωάννην(κ΄ 19 – 31)
|
A Szent Lukács szerinti Evangélium
(17, 12 -19)
|
|
Οὔσηςὀψίαςτῇἡμέρᾳἐκείνῃτῇμιᾷσαββάτων, καὶτῶνθυρῶνκεκλει–σμένωνὅπουἦσανοἱμαθηταὶσυνηγμένοιδιὰτὸνφόβοντῶνἸουδαίων, ἦλθενὁἸησοῦςκαὶἔστηεἰςτὸμέσον, καὶλέγειαὐτοῖς·Εἰρήνηὑμῖν. καὶτοῦτοεἰπὼνἔδειξεναὐτοῖςτὰςχεῖραςκαὶτὴνπλευρὰναὐτοῦ. ἐχάρησανοὖνοἱμαθηταὶἰδόντεςτὸνΚύριον. εἶπενοὖναὐτοῖςὁἸησοῦςπάλιν·Εἰρήνηὑμῖν. καθὼςἀπέσταλκέμεὁπατήρ, κἀγὼπέμπωὑμᾶς. καὶτοῦτοεἰπὼνἐνεφύσησεκαὶλέγειαὐτοῖς·ΛάβετεΠνεῦμαἅγιον·ἄντινωνἀφῆτετὰςἁμαρτίας, ἀφίενταιαὐτοῖς, ἄντινωνκρατῆτε, κεκρά–τηνται. ΘωμᾶςδὲεἷςἐκτῶνδώδεκαὁλεγόμενοςΔίδυμος, οὐκἦνμετ‘ αὐτῶνὅτεἦλθενὁἸησοῦς. ἔλεγονοὖναὐτῷοἱἄλλοιμαθηταί·ἙωράκαμεντὸνΚύριον. ὁδὲεἶπεναὐτοῖς·Ἐὰνμὴἴδωἐνταῖςχερσὶναὐτοῦτὸντύποντῶνἥλων, καὶβάλωτὸνδάκτυλόνμουεἰςτὸντύποντῶνἥλων, καὶβάλωτὴνχεῖράμουεἰςτὴνπλευρὰναὐτοῦ, οὐμὴπιστεύσω. Καὶμεθ‘ ἡμέραςὀκτὼπάλινἦσανἔσωοἱμαθηταὶαὐτοῦκαὶΘωμᾶςμετ‘ αὐτῶν. ἔρχεταιὁἸησοῦςτῶνθυρῶνκεκλεισμένων, καὶἔστηεἰςτὸμέσονκαὶεἶπεν·Εἰρήνηὑμῖν. εἶταλέγειτῷΘωμᾷ·Φέρετὸνδάκτυλόνσουὧδεκαὶἴδετὰςχεῖράςμου, καὶφέρετὴνχεῖράσουκαὶβάλεεἰςτὴνπλευράνμου, καὶμὴγίνουἄπιστος, ἀλλὰπιστός. καὶἀπεκρίθηΘωμᾶςκαὶεἶπεναὐτῷ·ὉΚύριόςμουκαὶὁΘεόςμου. λέγειαὐτῷὁἸησοῦς·Ὅτιἑώρα–κάςμε, πεπίστευκας·μακάριοιοἱμὴἰδόντεςκαὶπιστεύσαντες. ΠολλὰμὲνοὖνκαὶἄλλασημεῖαἐποίησενὁἸησοῦςἐνώπιοντῶνμαθητῶναὐτοῦ, ἃοὐκἔστιγεγραμμέναἐντῷβιβλίῳτούτῳ·ταῦταδὲγέγραπταιἵναπιστεύσητεὅτιἸησοῦςἐστινὁΧριστὸςὁυἱὸςτοῦΘεοῦ, καὶἵναπιστεύοντεςζωὴνἔχητεἐντῷὀνόματιαὐτοῦ.
|
Abban
az időben beért Jézus az egyik faluba, ahol szembejött vele tíz leprás férfi.
Megálltak a távolban, és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj
rajtunk!« Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat
a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. (Lev 13,49) Az
egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta
Istent, és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai
volt. Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol
van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az
idegen?« Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított
téged.«
|
|
«Εἰρήνη ὑμῖν…»
|
|
Ἡ εἰρήνη εἶναι τό πρῶτο δῶρο τοῦ
Ἀναστημένου Χριστοῦ στούς μαθητές Του. Ἡ εἰρήνη εἶναι ὁ καρπός τῆς θυσίας τοῦ
Θεανθρώπου καί τό ἀποτέλεσμα τῆς ἕνωσης τοῦ ἀνθρώπου μέ τό Θεό. Ὁ Ἰησοῦς
Χριστός μέ τή σταυρική Του θυσία καί τήν ἐκ νεκρῶν Του Ἀνάσταση, ὡς νικητής
τοῦ θανάτου καί τῆς ἁμαρτίας, δίνει στούς Ἀποστόλους τήν πνευματική ἐξουσία
νά συγχωροῦν ἢ νά κρατοῦν τίς ἁμαρτίες τῶν ἀνθρώπων. Οἱ μαθητές πλέον θά εἰρηνεύουν
τούς ἀνθρώπους ἀπό τό βάρος τῶν ἁστοχιῶν τους. Οἱ χριστιανοί μέ τό βάπτισμά
τους, μέ τή συμμετοχή τους στά μυστήρια τῆς Ἐκκλησίας, μέ τήν εἰρήνη τοῦ
Χριστοῦ νά βασιλεύει στίς καρδιές τους, προοδεύουν στήν πνευματική ζωή.
Δημιουργεῖται ἔτσι ἕνας σταθερός δεσμός ἑνότητας καί ἀρρήκτου σχέσεως τοῦ
πιστοῦ μέ τόν Τριαδικό Θεό.Ἡ εἰρήνη εἶναι καρπός τοῦ Ἁγίου Πνεύματος. Ὅποιος
διαπνέεται ἀπό τό Ἅγιο Πνεῦμα, ζεῖ τήν εἰρήνη τοῦ Θεοῦ. Γιά νά κυριαρχήσει ἡ
εἰρήνη στόν ἄνθρωπο καί στόν κόσμο πρέπει ὁ ἴδιος νά στραφεῖ μὲ ἀπόλυτη ἐμπιστοσύνη
πρός τόν μεγάλο εἰρηνοποιό, τόν Ἰησοῦ Χριστό: Νά ἀνοίξει τήν καρδιά του γιά
νά χυθεῖ μέσα του ἡ εἰρήνη Του. Μόνο
κοντά στόν Χριστό, τήν Εἰρήνη τοῦ κόσμου, θά βρεῖ ὁ καθένας τήν ἀληθινή, τὴν
οὐσιαστική εἰρήνη του. Ὁ Θεός ἔχει καλέσει τούς ἀνθρώπους νά ζοῦν εἰρηνικά ὡς
πρόσωπα καί ὡς μέλη τῆς κοινωνίας. Ἀφοῦ ὁ Χριστός εἶναι ἡ εἰρήνη μας καί ἡ εἰρήνη
εἶναι καρπός τοῦ Ἁγίου Πνεύματος, ὁ χριστιανός ὀφείλει νά εἶναι εἰρηνοποιός. Ἀκόμη
καί οἱ δοκιμασίες ξεπερνιοῦνται εὐκολότερα ἄν κυριαρχεῖ ἡ εἰρήνη. Αὐτή φέρνει
τήν ὑπομονή καί τήν έλπίδα. Μιά εἰρηνευμένη χριστιανική ψυχή προσπαθεῖ νά ζεῖ
μαζί μέ ὅλους ἐν εἰρήνῃ καί ἀγωνίζεται γιά τήν ἑδραίωσή της, ὅπως κάνει καί
γιά τή δικαιοσύνη, τήν πίστη καί τήν ἀγάπη.
Ἄρα ἡ εἰρήνη θά πρέπει νά ἀντανακλᾶται στίς ἀνθρώπινες σχέσεις, πράγμα
πού δυστυχῶς δέν συμβαίνει. Ὁ λόγος εἶναι ὅτι δύσκολα ἀποφασίζομε νά «νεκρωθοῦμε» γιά τήν ἁμαρτία
ὥστε νὰ ἀφήσομε χῶρο γιά τήν ἐγκατάσταση τῆς εἰρήνης. Ὁ Ἅγιος Σεραφείμ τοῦ
Σαρώφ ἔλεγε: «ἔχε εἰρήνη στήν καρδιά σου καί τότε χίλιες ψυχές θά ΄ρθοῦν νά
σωθοῦν κοντά σου».
|
|
Jézus, mester, irgalmazz
nekünk!
|
|
Urunknak és
Istenünknek az az emberszerető, jóságos és rendíthetetlen szándéka, hogy az
embert üdvözítse. Egyetlen megkötéssel: anélkül, hogy szabadságában
korlátozná. Személyiségét nem akarja csorbítani. Azért jön, hogy minden egyes
embert üdvözítsen: a fájdalmakat elszenvedőt, a lelkileg sérülteket, a
meggyötörteket. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek“ – szól mindnyájunkhoz az Úr
hamisságot nem ismerő szája. Isten szándéka egy. Üdvözíteni az embert,
felajánlani neki isteni ajándékait, fölemelni őt a földiektől, az anyagból,
és „szerfölött értékes és nagy ígéreteket“ ajándékozni neki. Az emberi akarat
odaadása, a pozitív válasz az isteni elhívásra jelenti az első lépcsőfokot
ahhoz, hogy az Úrhoz közeledjünk, és kegyelmének befogadói lehessünk. Erre a
lépcsőre pedig úgy léphetünk, ha átérezzük a tíz leprás helyzetét. Ez azt
jelenti, hogy megértjük, hogy egyedül az Úr képes megadni nekünk, amire
vágyunk. Ő a nagy gyógyító, lelkek és testek orvosa. Megadja a test
gyógyulását, de a lélek békéjét is, a lelkiismeret nyugalmát, az élet
nehézségei közepette az erőt, értékes ajándékokat, amit senki más nem adhat
meg nekünk. Az Úr mindenütt és mindig jelenlévő. Mellettünk, hozzánk közel.
Elég, ha mi, bármilyen nehézség közepette, legyen az testi kín vagy lelki
fájdalom, őt szólítjuk. Tárjuk ki karunkat Felé, és látni fogjuk, hogy Ő már
felénk tárja mindenható kezeit. „Téged szólítottalak, íme, itt vagyok.“ Nem
feledkezik meg rólunk, mindig a mi oldalunkon áll, még akkor is, ha mi
elfelejtjük őt és kizárjuk az életünkből. Már akkor ott van, mielőtt
imáinkban hozzá fordulnánk.
|
|
Λειτουργικὸ Πρόγραμμα ἐβδομάδας
|
A heti liturgikus program a kápolnában
|
|
Τρίτη, 7/5 08:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία
Τετάρτη, 8/5 08:00 π.μ.
Θ.
Λειτουργία
Τετάρτη, 8/5 18:00 μ.μ.
Ἱερά Παράκληση
Παρασκευή, 10/5 8:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία.
|
Kedd, 01.22. reggel 8h
Isteni Liturgia
Szerda, 01.23 este 6h
Paraklisz
Péntek, 01.25.18h
Isteni Liturgia
|
|
|
|
|
|
|
