|
Ἀπολυτίκιον Πεντηκοστῆς
|
Pünkösdi apolitikion
|
|
Ἦχος πλ. δ΄.
|
Pl.4. hang
|
|
Εὐλογητὸςεἶ, ΧριστὲὁΘεὸςἡμῶν, ὁπανσόφουςτοὺςἁλιεῖςἀναδείξας, καταπέμψαςαὐτοῖςτὸΠνεῦματὸἅγιον, καὶδι‘ αὐτῶντὴνοἰκουμένηνσαγηνεύσας, φιλάνθρωπε, δόξασοι.
|
Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat
bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket; aki általuk hálóba fogtad a
földkerekséget, ó, Emberszerető, dicsőség néked!
|
|
Δοξαστικό Αἴνων
|
Dicséreti doxasztikon
|
|
Ἦχος πλ. β΄.
|
Pl.2. hang
|
|
Βασιλεῦοὐράνιε, Παράκλητε, τὸΠνεῦματῆςἀληθείας, ὁπανταχοῦπαρών, καὶτὰπάνταπληρῶν, ὁθησαυρὸςτῶνἀγαθῶν, καὶζωῆςχορηγός, ἐλθέ, καὶσκήνωσονἐνἡμῖν, καὶκαθάρισονἡμᾶςἀπὸπάσηςκηλῖδος, καὶσῶσονἀγαθὲτὰςψυχὰςἡμῶν.
|
Mennyei király,
Vigasztaló, az igazság Lelke, aki mindenütt jelen vagy, és
mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts
meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.
|
|
Κοντάκιον
|
Kondákion
|
|
Ἦχος πλ. δʹ.
|
Pl.4. hang
|
|
Ὅτεκαταβὰςτὰςγλώσσαςσυνέχεε, διεμέριζενἔθνηὁὝψιστος·ὅτετοῦπυρὸςτὰςγλώσσαςδιένειμεν, εἰςἑνότηταπάνταςἐκάλεσε, καὶσυμφώνωςδοξάζομεντὸπανάγιονΠνεῦμα.
|
Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor
szétszórta a nemzeteket, midőn pedig a
tüzes nyelveket osztotta szét,
mindenkit egységre hívott, és most összhangban
dicsőítjük a legszentebb Lelket.
|
|
Ἀπόστολος
Πράξεων τῶν Ἀποστόλων (β΄ 1-11)
|
Apostol
Apostolok cselekedetei (2, 1-11)
|
|
Ἐντῷσυμπληροῦσθαιτὴνἡμέραντῆςπεντηκοστῆςἦσανἅπαντεςοἱἀπόστολοιὁμοθυμαδὸνἐπὶτὸαὐτό. Καὶἐγένετοἄφνωἐκτοῦοὐρανοῦἦχοςὥσπερφερομένηςπνοῆςβιαίας, καὶἐπλήρωσενὅλοντὸνοἶκονοὗἦσανκαθήμενοι·καὶὤφθησαναὐτοῖςδιαμεριζόμεναιγλῶσσαιὡσεὶπυρός, ἐκάθισέτεἐφ᾿ἕναἕκαστοναὐτῶν, καὶἐπλήσθησανἅπαντεςΠνεύματος῾Αγίου, καὶἤρξαντολαλεῖνἑτέραιςγλώσσαιςκαθὼςτὸΠνεῦμαἐδίδουαὐτοῖςἀποφθέγγεσθαι. ῏Ησανδὲἐν῾Ιερουσαλὴμκατοικοῦντες᾿Ιουδαῖοι, ἄνδρεςεὐλαβεῖςἀπὸπαντὸςἔθνουςτῶνὑπὸτὸνοὐρανόν·γενομένηςδὲτῆςφωνῆςταύτηςσυνῆλθετὸπλῆθοςκαὶσυνεχύθη, ὅτιἤκουονεἷςἕκαστοςτῇἰδίᾳδιαλέκτῳλαλούντωναὐτῶν. Ἐξίσταντοδὲπάντεςκαὶἐθαύμαζονλέγοντεςπρὸςἀλλήλους·ΟὐκἰδοὺπάντεςοὗτοίεἰσινοἱλαλοῦντεςΓαλιλαῖοι; Καὶπῶςἡμεῖςἀκούομενἕκαστοςτῇἰδίᾳδιαλέκτῳἡμῶνἐνᾗἐγεννήθημεν, ΠάρθοικαὶΜῆδοικαὶ᾿Ελαμῖται, καὶοἱκατοικοῦντεςτὴνΜεσοποταμίαν, ᾿ΙουδαίαντεκαὶΚαπ–παδοκίαν, Πόντονκαὶτὴν᾿Ασίαν, ΦρυγίαντεκαὶΠαμφυλίαν, ΑἴγυπτονκαὶτὰμέρητῆςΛιβύηςτῆςκατὰΚυρήνην, καὶοἱἐπιδημοῦντες῾Ρωμαῖοι, ᾿Ιουδαῖοίτεκαὶπροσήλυτοι, Κρῆτεςκαὶ῎Αραβες, ἀκούομενλαλούντωναὐτῶνταῖςἡμετέραιςγλώσσαιςτὰμεγαλεῖατοῦΘεοῦ;
|
Mikor elérkezett a pünkösd
napja, az apostolok mindannyian együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen hang
támadt az égből, akárha heves szélvész zúgása, és betöltötte az egész házat,
ahol akkor voltak. Azután mintegy elkülönült lángnyelvek jelentek meg nekik,
és leereszkedtek egyenként mindegyikükre. Ekkor mindnyájan elteltek
Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek szólni adta
nekik. Akkoriban az ég alatt található mindenféle nemzetből származó
istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A hang hallatára tömeg verődött
össze, és zavar támadt köztük, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta
beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, és így szóltak
egymáshoz: „Hát nem galileaiak ezek mindnyájan, akik itt beszélnek? Hogyan
halljuk hát mégis mindannyian a saját anyanyelvünket, párthusok és médek,
elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadókiának, Pontosznak, Ázsiának,
Frígiának, Pamphüliának, Egyiptomnak és a Kürénéi Líbia vidékének lakói, meg
az itt tartózkodó rómaiak, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok – miként
halljuk, hogy a mi nyelveinken hirdetik az Isten hatalmas cselekedeteit?”
|
|
ΕὐαγγέλιονἐκτοῦκατὰἸωάννην(ζ΄ 37 – 52)
|
A János szerinti evangéliumból
(7, 37-52)
|
|
ΤῇἐσχάτῃἡμέρᾳτῇμεγάλῃτῆςἑορτῆςεἱστήκειὁἸησοῦςκαὶἔκραξελέγων·Ἐάντιςδιψᾷ, ἐρχέσθωπρόςμεκαὶπινέτω. ὁπιστεύωνεἰςἐμέ, καθὼςεἶπενἡγραφή, ποταμοὶἐκτῆςκοιλίαςαὐτοῦῥεύσουσινὕδατοςζῶντος. τοῦτοδὲεἶπεπερὶτοῦΠνεύματοςοὗἔμελλονλαμβάνεινοἱπιστεύσαντεςεἰςαὐτόν·οὔπωγὰρἦνΠνεῦμαἍγιον, ὅτιἸησοῦςοὐδέπωἐδοξάσθη. πολλοὶοὖνἐκτοῦὄχλουἀκούσαντεςτὸνλόγονἔλεγον·Οὗτόςἐστινἀληθῶςὁπροφήτης·ἄλλοιἔλεγον·ΟὗτόςἐστινὁΧριστός·οἱδὲἔλεγον·ΜὴγὰρἐκτῆςΓαλιλαίαςὁΧριστὸςἔρχεται;οὐχὶἡγραφὴεἶπενὅτιἐκτοῦσπέρματοςΔαυῒδκαὶἀπὸΒηθλέεμτῆςκώμης, ὅπουἦνΔαυῒδ, ὁΧριστὸςἔρχεται;σχίσμαοὖνἐντῷὄχλῳἐγένετοδι‘ αὐτόν. τινὲςδὲἤθελονἐξαὐτῶνπιάσαιαὐτόν, ἀλλ‘
οὐδεὶςἐπέβαλενἐπ‘ αὐτὸντὰςχεῖρας. ἮλθονοὖνοἱὑπηρέταιπρὸςτοὺςἀρχιερεῖςκαὶΦαρισαίους, καὶεἶποναὐτοῖςἐκεῖνοι·Διατίοὐκἠγάγετεαὐτόν;ἀπεκρίθησανοἱὑπηρέται·Οὐδέποτεοὕτωςἐλάλησενἄνθρωπος,
ὡςοὗτοςὁἄνθρωπος.
ἀπεκρίθησανοὖναὐτοῖςοἱΦαρισαῖοι·Μὴκαὶὑμεῖςπεπλάνησθε;μήτιςἐκτῶνἀρχόντωνἐπίστευσενεἰςαὐτὸνἢἐκτῶνΦαρισαίων;ἀλλ’ ὁὄχλοςοὗτοςὁμὴγινώσκωντὸννόμονἐπικατάρατοίεἰσι! λέγειΝικόδημοςπρὸςαὐτούς, ὁἐλθὼννυκτὸςπρὸςαὐτὸν, εἷςὢνἐξαὐτῶν·Μὴὁνόμοςἡμῶνκρίνειτὸνἄνθρωπον,
ἐὰνμὴἀκούσῃπαρ‘ αὐτοῦπρότερονκαὶγνῷτίποιεῖ;ἀπεκρίθησανκαὶεἶποναὐτῷ·ΜὴκαὶσὺἐκτῆςΓαλιλαίαςεἶ;ἐρεύνησονκαὶἴδεὅτιπροφήτηςἐκτῆςΓαλιλαίαςοὐκἐγήγερται. ΠάλινοὖναὐτοῖςὁἸησοῦςἐλάλησελέγων·Ἐγώεἰμιτὸφῶςτοῦκόσμου·ὁἀκολουθῶνἐμοὶοὐμὴπεριπατήσῃἐντῇσκοτίᾳ, ἀλλ‘
ἕξειτὸφῶςτῆςζωῆς.
|
Az ünnep utolsó, nagy napján
megállt Jézus, és így kiáltott: „Aki
szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz
bennem, annak bensejéből
élő víznek folyamai áradnak, amiként az Írás mondja.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben később a benne
hívők részesültek. Ekkor ugyanis még nem volt Szentlélek, mert Jézus még nem dicsőült meg. E szavak
hallatára a
tömegből sokan így szóltak: „Ez
valóban a Próféta!” Mások ezt mondták: „Ő a Krisztus!” Amire megint mások így válaszoltak:
„Csak nem Galileából jön el a
Krisztus? Nem azt
mondja-e az Írás, hogy Dávid magjából és Betlehemből jön a Krisztus, abból a
faluból, ahonnan Dávid származott?” Erre szakadás támadt miatta a sokaság
között. Voltak közülük, akik el akarták fogni őt, de végül senki sem vetette
rá a kezét. Így hát, amikor a poroszlók a főpapokhoz és farizeusokhoz
járultak, azok ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A poroszlók
így válaszoltak: „Soha még ember úgy nem beszélt, ahogyan ez az ember.” Így
feleltek nekik a farizeusok: „Csak nem tévelyegtek ti is? Hitt-e benne valaki
a főemberek vagy a farizeusok közül? De átkozott ez a sokaság, amely nem
ismeri a törvényt!” Így szólt ekkor hozzájuk egyikük, Nikodémosz, aki éjszaka
meglátogatta őt: „Vajon a Törvény szerint el lehet-e ítélni valakit anélkül,
hogy előbb meghallgatnák, és kiderülne, hogy mit cselekedett?” Ők így
válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és meglátod,
hogy Galileából nem támad próféta.” Ismét beszélt hozzájuk Jézus, és ezt
mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben,
hanem vele van az élet világossága.”
|
|
«Πεντηκοστήν ἑορτάζομεν…»
|
|
Οἱ Πατέρες τῆς Ἐκκλησίας μας χαρακτηρίζουν τήν ἡμέρα τῆς
Πεντηκοστῆς ὡς «μητρόπολιν τῶν ἑορτῶν», ὡς «πάνσεπτον» καί «παναγίαν». Ὁ ἱερός
ὑμνογράφος τήν ἀσματίζει ὡς «μεθέορτον καί τελευταίαν ἑορτήν… ἐπαγγελίας
συμπλήρωσιν…». Ὁ ἰδιαίτερα πανηγυρικός ἑορτασμός της στολίζει τόν ἑορταστικό
κύκλο καὶ γεμίζει χαρά τούς πιστούς. Μέ τήν Πεντηκοστή συμπληρώνονται οἱ ἐπαγγελίες
τοῦ Τριαδικοῦ Θεοῦ μας: Μετὰ τὴν
κάθοδο τοῦ Ἁγίου Πνεύματος ἡ Ἐκκλησία ἀρχίζει νά ὑπάρχει ὡς ὁρατό
πλέον καθίδρυμα. Οἱ πιστοί δικαιώνονται καί μέ τά ζωήρρυτα φιλήματα τοῦ
Παρακλήτου μεταμορφώνεται ἡ ζωή τους σέ οὐράνια δόξα. Γίνονται τέκνα
φωτόμορφα τῆς Ἐκκλησίας. Ἡ φλόγα τοῦ Παρακλήτου ἔχει τήν πηγή της στόν οὐρανό.
Ξεχύνεται καί φωταγωγεῖ τόν κόσμο. Ἡ Ἐκκλησία ζεῖ καί πορεύεται στόν κόσμο, ἀλλά
μέ τό φῶς τοῦ Παρακλήτου μεταμορφώνει τόν κόσμο, ἀναγεννᾶ καί ἁγιοποιεῖ τά
μέλη της, δηλαδή ὅλους ἐμᾶς τούς βαπτισμένους χριστιανούς πού ἀγωνιζόμαστε
καί προσπαθούμε νά ζοῦμε πνευματική ἐν Χριστῷ ζωή. Ἡ Ἐκκλησία μας δέν ὑπόσχεται
στούς πιστούς ἄλλη πηγή πλουτισμοῦ ἐκτός ἀπό τό Ἅγιο Πνεῦμα. Τά δῶρα πού
μοιράζει στά τέκνα της εἶναι τά πολυποίκιλα χαρίσματα τοῦ Ἁγίου Πνεύματος: «ἀγάπη,
χαρά, εἰρήνη, μακροθυμία, χρηστότητα, ἀγαθωσύνη, πίστη, πραότητα, ἐγκράτεια».
Ζωῆς χορηγός εἶναι τὸ Ἅγιο Πνεῦμα. Ἀποτελεῖ ἀρχή τῆς πίστεώς μας ὅτι χωρίς τό
Ἅγιο Πνεῦμα δέν ὑπάρχει πνευματική ζωή. Τό Τρίτο Πρόσωπο τῆς Ἁγίας Τριάδος μᾶς
δίνει τά πάντα. Αὐτό ἀρδεύει τήν πνευματική μας ξηρασία καί γονιμοποιεῖ τά
σπέρματα τῆς ἀρετῆς πού ὁ οὐράνιος Γεωργός ρίχνει στήν ψυχή μας. Αὐτό μᾶς
χαρίζει τόν φωτισμό Του γιά τήν κατανόηση τῆς ἀλήθειας. Αὐτό συμπροσεύχεται
μαζί μας γιά τήν πνευματική μας πρόοδο καί σωτηρία. Αὐτό συμπαραστέκεται ὅταν
λιποψυχοῦμε, ὅταν ἡ ὑπομονή μας κάμπτεται κάτω ἀπό τό βάρος τῶν θλίψεων καί τῶν
δοκιμασιῶν. Αὐτό μᾶς ἐνισχύει γιά τήν ἀπόκρουση τῶν πειρασμῶν. Αὐτό μᾶς ἀνορθώνει
στίς πτώσεις μας. Αὐτό μᾶς ἀνοίγει τά μάτια γιά νά διακρίνουμε τίς ἀδυναμίες
μας. Τήν ὥρα πού προσευχόμαστε εἶναι κοντά μας καί μέ τόν φωτισμό Του μᾶς
παρακινεῖ νά ζητοῦμε αὐτά πού πρέπει καί ὅπως πρέπει. Εἶναι ὁ Παράκλητος, ὁ
Παρηγορητής μας, πού διώχνει τούς φόβους μας, πού διασκεδάζει τίς ἀποθαρρύνσεις
μας καί ἀναπτερώνει τίς ἐλπίδες μας. Ὁ Χριστός προσεύχεται γιά ὅλους μας καί
τό Ἅγιο Πνεῦμα σκηνώνει μέσα στήν καρδιά μας, τήν ἐμψυχώνει καί τήν ἁγιάζει.
|
|
„A pünkösdöt ünnepeljük…”
|
|
Az
egyházatyák úgy jellemzik a Pünkösdöt, mint „az ünnepek főpapját“, mint
„tisztaságost“ és „szentségest“. A szent himnuszköltő „utóünnepként és végső
ünnepként“ az ígéretek betöltéseként magasztalja. Ünnepi liturgikus
szolgálata megkoronázza az ünnepkört és örömmel tölti el a híveket. A
Pünkösddel telnek be Háromságos Istenünk ígéretei: a Szentlélek alászállása
után az Egyház immár látható szervezetként létezik. A hívek megigazulnak és a
Vigasztaló életadó csókja által életük mennyei dicsőséggé változik át. Az
egyház fény-formálta gyermekeivé lesznek. A Vigasztaló lángjának forrása az
égben van. Kiárad, és fénnyel telíti a mindenséget. Az egyház a világban lakozik, de a
Vigasztaló fényével átváltoztatja a világot, újjászüli és megszenteli a
tagjait, azaz bennünket megkeresztelt keresztényeket, akik azon küzdünk és
igyekszünk, hogy Krisztusban való lelki életet éljünk. Egyházunk nem ígéri a
javaknak semmilyen más forrását a hívek számára a Szentlelken kívül. Az
ajándékok, melyeket gyermekei közt szétoszt, nem más mint a Szentlélek
sokféle kegyelmi ajándéka: „szeretet, öröm, békesség, hosszantűrés,
kedvesség, jóság, szelídség, önmegtartóztatás“. A Szentlélek az élet
adományozója. Hitünk alapja, hogy a Szentlélek nélkül nincs lelki élet. A
Szentháromság harmadik személye mindent megad nekünk. Ő az, aki lelki szárazságunkat
megöntözi, és az erény magvait, amelyet a mennyei Földmíves hint el
lelkünkbe, kicsíráztatja. Ő az, aki megvilágosít bennünket, hogy felfoghassuk
az igazságot. Ő az, aki együtt imádkozik velünk lelki előmenetelünkért és
üdvözülésünkért. Mellettünk áll amikor kétségbe esünk, s amikor türelmünk
megtörik a bajok és megpróbáltatások súlya alatt. Megerősít bennünket a
kísértések elviselésére. Ha elbukunk, felemel. Felnyitja szemünket, hogy
megpillanthassuk erőtlenségeinket. Mellettünk van az imádság idején, és
megvilágosító erejével arra indít bennünket, hogy azt kérjük, ami szükséges,
és ahogyan szükséges. Ő a Vigasztalónk, aki elűzi félelmeinket,
félénkségünket, és reményeinknek újból szárnyakat ad. Krisztus
mindannyiunkért imádkozik, szívünkben fölserkenti a Szentlelket és megszenti
azt.
|
|
Λειτουργικὸ Πρόγραμμα ἐβδομάδας
|
A heti liturgikus program a kápolnában
|
|
Δευτέρα, 17/6 08:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία
Τετάρτη, 19/6 09:00 π.μ.
Όρθρος καί Θ. Λειτουργία
Παρασκευή, 21/6 08:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία
|
Hétfő, 06.17. reggel 8h
Isteni Liturgia
Szerda, 06.19. reggel 8h
Isteni Liturgia
Péntek, 06.21. reggel 8h
Isteni Liturgia
|
|
|
|
|
|
|
|
