PATRIARCHÁTUS

Házszentelés – Kérdések és válaszok

Házszentelés kérése Az emberek elsődleges élettere, belsejének kifejeződése az ember lakása. Lényegesen többet jelent, mint egyszerűen olyan helyet, ahol álomra hajtja fejét. Az ember otthona egyúttal egyfajta szakrális tér is, hiszen a keresztény ember minden reggel, este, sokszor napközben és éjszaka is itt imádkozik, sok jócselekedete és küzdelme is ide köthető. Fontos, hogy Istennek ajánljuk lakásunkat is. Januárban vízkereszt ünnepét követően minden évben meg szoktuk áldatni otthonunkat, ha pedig új lakásba költözünk, mindenképpen megszenteltetjük azt. Ez a szertartás az Istennek való felajánlás által megtisztítja a helyet. Ez nem valamiféle babonás praktika, hanem annak a szándéknak a kimutatása, hogy az ott élők Istennek tetsző életet kívánnak majd ott élni.

Mikor és kit kérjek meg a lakásom megszenteltetésére?

Elsősorban Vízkereszt után szoktuk megkérni az illetékes papot, hogy áldja meg a lakásunkat, de minden olyan esetben is kérhető, ha új helyre költöztünk. Régi, szép szokás továbbá, hogy a hónap elején a hívők háznál végzett „kis vízszentelési” szertartást kérnek otthonuk megáldására.

Mivel készüljek a pap fogadására?

Az ortodox keresztény otthonokban szokott lenni egy sarok ikonokkal, kereszttel, előttük gyertyával, vagy mécsessel. Nem árt, ha a lakásunkban is készítünk ilyet. Jó, ha van egy Szentírás is kéznél, nem csak a szertartáshoz, hanem, hogy olvassuk is az év egyes napjain.

A papnak szüksége lesz egy kis asztalkára, ahova a szükséges kellékeket elhelyezheti. Szükség van még két tálkára is. Az egyikbe szentelt vizet önt majd a pap, a másikba egy csepp olajat kell tenni.

Mit kell tenni a házszentelés alatt?

Jó ha a családtagok mind ott vannak a szertartás során, és legalább a válaszokat ők mondják (Uram irgalmazz, Ámin, stb.) Biztosítsuk, hogy a pap be tudjon jutni az egyes helységekbe, hogy meg tudja áldani azokat.

Kell-e fizetni a házszentelésért?

A házszentelés ugyan nem szentség, de a pap részéről nem is árucikk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tilos volna az egyházközség fenntartásához hozzájárulni, de egyáltalán nem kell rosszul éreznie magát az illetőnek, ha anyagi lehetőségei ezt nem teszik számára lehetővé.