Ünnepe: Október 1.
Szent Romanosz a szíriai Emesszából származott. Mint templomszolga végezte munkáját a konstantinápolyi Nagy Egyházban. Fiatal korától ékes volt az erényekben. Jámbor életet élt és sokat imádkozott. Mivel írástudatlan volt, nem vett részt a kórus énekében. Jámbor életére felfigyelt Eutim pátriárka, és maga mellé vett. Ez felkeltette iránta az irigység szellemét társaiban. Egyszer, karácsony előünnepén társai arra kényszerítették az írástudatlan Romanoszt, hogy énekeljen az ambonon. Az istentisztelet után a szomorkodó és síró ifjú imádságában az Istenszülőhöz fordult. Éjszaka megjelent neki látomásban az Istenszülő, egy tekercset nyújtott feléje, azzal a kéréssel, hogy nyelje le. Ezt meg is tette. Felébredve, szívében nagy lelki örömet érzett, értelmében pedig különös világosságot. Amikor újra rá esett a sor, hogy az ambonon énekeljen, elénekelte az általa szerkesztett karácsonyi kontákot: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” Mindnyájan csodálkoztak és ámultak a betűt nem ismerő Romanosz énekén. Ellenfelei lábai elé borultak és úgy kérték bocsánatát. Mint diakónus halt meg 556-ban. Sok, általa írt egyházi éneket és kánont hagyott maga után. Betöltötte velük a mindenséget és megtanította velük az embereket Krisztusnak szépen énekelni.