|
Ἀπολυτίκιον ἀναστάσιμον
|
Feltámadási apolitikion
|
|
Ἦχοςγ’.
|
3. hang
|
|
Εὐφραινέσθω τὰ οὐράνια, ἀγαλλιάσθω τὰ ἐπίγεια,
ὅτι ἐποίησε κράτος,ἐν βραχίονι αὐτοῦ, ὁ Κύριος, ἐπάτησε τῷ θανάτῳ τὸν θάνατον,
πρωτότοκος τῶν νεκρῶν ἐγένετο, ἐκ κοιλίας ᾅδου ἐρρύσατο ἡμᾶς, καὶ παρέσχε τῷ
κόσμῳ τὸ μέγα ἔλεος.
|
Örvendezzenek az égiek és vigadjanak a földiek, mert
hatalmasat cselekedett karjával az Úr: eltiporta a halállal a halált,
elsőszülötté lett a halottak közül, a pokol gyomrából szabadított ki minket,
és megadta a világnak a nagy irgalmat.
|
|
ἈπολυτίκιονἙορτῆς Ὑπαπαντῆς
|
A Bemutatás apolitikionja
|
|
Ἦχοςα’.
|
1. hang
|
|
Χαῖρε κεχαριτωμένη Θεοτόκε Παρθένε· ἐκ
σοῦ γὰρ ἀνέτειλεν ὁ Ἥλιος τῆς δικαιο-σύνης, Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, φωτίζων τοὺς
ἐν σκότει. Εὐφραίνου καὶ σὺ Πρεσ-βύτα δίκαιε, δεξάμενος ἐν ἀγκάλαις τὸν ἐλευθερωτὴν
τῶν ψυχῶν ἡμῶν, χαριζό-μενον ἡμῖν καὶ τὴν Ἀνάστασιν.
|
Örvendezz Kegyelembefogadott, Istennek Szűz Szülője,
mert Belőled kelt fel az Igazság napja, a mi Krisztus Istenünk, megvilágítva
a sötétségben járókat. Örvendezz Te is, igaz öreg férfiú, aki karjaidba
fogadtad a mi lelkünk szabadítóját, aki pedig feltámadást ajándékozott
nékünk.
|
|
Κοντάκιον
|
Kontákion
|
|
Ἦχος αʹ.
|
1. hang
|
|
Ὁ μήτραν παρθενικὴν ἁγιάσας τῷ τόκῳ σου, καὶ χεῖρας
τοῦ Συμεὼν εὐλογήσας ὡς ἔπρεπε, προφθάσας καὶ νῦν ἔσωσας ἡμᾶς Χριστὲ ὁ Θεός. Ἀλλ’
εἰρήνευσον ἐν πολέμοις τὸ πολίτευμα, καὶ κραταίωσον Βασιλεῖς οὓς ἠγάπησας, ὁ
μόνος φιλάνθρωπος.
|
Aki a szűzi méhet születéseddel megszentelted, és
Simeon karjait megáldottad, amint kellett, időben megmentettél minket is
Krisztus Isten. Most pedig békítsd meg a hadakozó népeket, és erősítsd meg az
igazhitűeket, akiket megszerettél, egyedülvaló Emberszerető.
|
|
Ἀπόστολος
Πρὸς Κορινθίους Β΄ Ἐπιστολῆς
Παύλου (ς΄ 1-10)
|
Apostol
Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz írott 2. leveléből
(6, 1-10)
|
|
Ἀδελφοί, συνεργοῦντες παρακαλοῦ-μεν, μὴ εἰς
κενὸν τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ δέξασθαι ὑμᾶς. Λέγει γάρ· Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου
καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσ-δεκτος· ἰδοὺ νῦν ἡμέρα
σωτηρίας. Μηδε-μίαν ἐν μηδενὶ διδόντες προσκοπήν, ἵνα μὴ μωμηθῇ ἡ διακονία, ἀλλ᾽
ἐν παντὶ συνιστῶντες ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι, ἐν ὑπομονῇ πολλῇ, ἐν θλίψεσιν,
ἐν ἀνάγκαις, ἐν στενοχωρίαις, ἐν πληγαῖς, ἐν φυλακαῖς, ἐν ἀκαταστασίαις, ἐν κόποις,
ἐν ἀγρυπνίαις, ἐν νηστείαις, ἐν ἁγνότητι, ἐν γνώσει, ἐν μακροθυμίᾳ, ἐν χρηστότητι,
ἐν Πνεύματι ἁγίῳ, ἐν ἀγάπῃ ἀνυποκρίτῳ, ἐν λόγῳ ἀληθείας, ἐν δυνάμει Θεοῦ· διὰ
τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν, διὰ δόξης καὶ ἀτιμίας, διὰ
δυσφημίας καὶ εὐφημίας· ὡς πλάνοι καὶ ἀληθεῖς, ὡς ἀγνοούμενοι καὶ ἐπιγινωσκόμενοι,
ὡς ἀποθνῄσκοντες καὶ ἰδοὺ ζῶμεν, ὡς παιδευόμενοι καὶ μὴ θανατούμενοι, ὡς λυπούμενοι
ἀεὶ δὲ χαίροντες, ὡς πτωχοὶ πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες, ὡς μηδὲν ἔχοντες καὶ πάντα
κατέχοντες.
|
Testvérek, mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk
titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. Azt mondja ugyanis:
„Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján
segítek rajtad.” Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja! Hanem
mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel,
megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, verést szenvedve,
tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, tisztaságban
és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte
szeretetben, igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő
fegyverzetében, dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó
hírnévben, mint csábítók, mégis
igazmondók, mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint halálraszántak, mégis
élünk, mint összevertek, de belé nem haltak, mint szomorkodók, de mindig
derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs,
de mindenük megvan.
|
|
ΕὐαγγέλιονἐκτοῦκατὰΜατθαῖον(κε΄ 14 – 30)
|
A Szent Máté szerinti Evangélium
(25, 14 -30)
|
|
ΕἶπενὁΚύριοςτὴνπαραβολὴνταύτην·ἄν–θρωπόςτιςἀποδημῶνἐκάλεσετοὺςἰδίουςδούλουςκαὶπαρέδωκεναὐτοῖςτὰὑπάρ–χοντααὐτοῦ, καὶᾧμὲνἔδωκεπέντετάλαντα, ᾧδὲδύο, ᾧδὲἕν, ἑκάστῳκατὰτὴνἰδίανδύναμιν, καὶἀπεδήμησενεὐθέως. πορευθεὶςδὲὁτὰπέντετάλανταλαβὼνεἰργάσατοἐναὐτοῖςκαὶἐποίησενἄλλαπέν–τετάλαντα·ὡσαύτωςκαὶὁτὰδύοἐκέρδησεκαὶαὐτὸςἄλλαδύο. ὁδὲτὸἓνλαβὼνἀπελθὼνὤρυξενἐντῇγῇκαὶἀπέκρυψετὸἀργύριοντοῦκυρί–ουαὐτοῦ. μετὰδὲχρόνονπολὺνἔρχεταιὁκύ–ριοςτῶνδούλωνἐκείνωνκαὶσυναίρειμετ‘ αὐτῶνλόγον. καὶπροσελθὼνὁτὰπέντετά–λανταλαβὼνπροσήνεγκενἄλλαπέντετά–λανταλέγων·κύριε, πέντετάλαντάμοιπαρέ–δωκας·ἴδεἄλλαπέντετάλανταἐκέρδησαἐπ‘ αὐτοῖς. ἔφηαὐτῷὁκύριοςαὐτοῦ·εὖ, δοῦλεἀγαθὲκαὶπιστέ! ἐπὶὀλίγαἦςπιστός, ἐπὶπολλῶνσεκαταστήσω·εἴσελθεεἰςτὴνχαρὰντοῦκυρίουσου. προσελθὼνδὲκαὶὁτὰδύοτάλανταλαβὼνεἶπε·κύριε, δύοτάλαντάμοιπαρέδωκας·ἴδεἄλλαδύοτάλανταἐκέρδησαἐπ‘ αὐτοῖς. ἔφηαὐτῷὁκύριοςαὐτοῦ·εὖ, δοῦλεἀγαθὲκαὶπιστέ! ἐπὶὀλίγαἦςπιστός, ἐπὶπολλῶνσεκαταστήσω·εἴσελθεεἰςτὴνχαρὰντοῦκυρίουσου. προσελθὼνδὲκαὶὁτὸἓντάλαντονεἰληφὼςεἶπε·κύριε, ἔγνωνσεὅτισκληρὸςεἶἄνθρω–πος, θερίζωνὅπουοὐκἔσπειραςκαὶσυνάγωνὅθενοὐδιεσκόρπισας·καὶφοβηθεὶςἀπελθὼνἔκρυψατὸτάλαντόνσουἐντῇγῇ·ἴδεἔχειςτὸσόν. ἀποκριθεὶςδὲὁκύριοςαὐτοῦεἶπεναὐτῷ·πονηρὲδοῦλεκαὶὀκνηρέ! ᾔδειςὅτιθερίζωὅπουοὐκἔσπειρακαὶσυνάγωὅθενοὐδιεσκόρπισα! ἔδειοὖνσεβαλεῖντὸἀργύριόνμουτοῖςτραπεζίταις, καὶἐλθὼνἐγὼἐκομισάμηνἂντὸἐμὸνσὺντόκῳ. ἄρατεοὖνἀπ‘ αὐτοῦτὸτάλαντονκαὶδότετῷἔχοντιτὰδέκατάλαντα·τῷγὰρἔχοντιπαντὶδοθήσεταικαὶπερισσευθήσεται·ἀπὸδὲτοῦμὴἔχοντοςκαὶὃἔχειἀρθήσεταιἀπ‘ αὐτοῦ. καὶτὸνἀχρεῖονδοῦλονἐκβάλετεεἰςτὸσκότοςτὸἐξώτερον·ἐκεῖἔσταιὁκλαυθμὸςκαὶὁβρυγμὸςτῶνὀδόντων. Ταῦταλέγωνἐφώνει·ὁἔχωνὦταἀκούεινἀκουέτω.
|
Mondá az Úr ezt a
példabeszédet: Egy ember az idegenbe készülve, összehívta szolgáit s átadta
nekik vagyonát. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán eluta-zott. Aki
öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert
rajta. Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet
kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő múlva
megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot
kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd,
másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki
ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Jött az
is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd,
másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki
ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Végre
jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy
szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.
Ezért
félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. Te
haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok,
ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? Oda kellett volna adnod
pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek
csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mindannak
ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól
még azt is elveszik, amije van. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a
külső sötétségre! Ott sírás és
fogcsikorgatás lesz.
|
|
Τά «τάλαντα»
|
|
Τά «τάλαντα» εἶναι τά δῶρα, τά
χαρίσματα πού μᾶς ἔδωσε ὁ Θεός γιά τό καλό τό δικό μας καί τῶν συνανθρώπων
μας. Ὅλοι μας ἔχουμε λάβει χαρίσματα ἀπό τόν πάνσοφο Θεό, καθένας μας ἀνάλογα
μέ τή δύναμή του. Αὐτό πού χρειάζεται ἀπό τήν δική μας πλευρά εἶναι
πνευματική ἐργασία, γιά νά αὐξήσουμε τά «τάλαντα» γιά τήν δόξα τοῦ Θεοῦ καί
γιά τή σωτηρία μας. Οἱ τρεῖς δοῦλοι τῆς εὐαγγελικῆς παραβολῆς ξεχώρισαν σέ
δύο κατηγορίες. Οἱ δύο πρῶτοι εἶναι οἱ πιστοί δοῦλοι, πού ἔλαβαν τά τάλαντά
τους, ἐργάστηκαν πιστά καί ἀπέδωσαν τὰ διπλάσια, ὡς καρπό τῶν κόπων τους,
στόν κύριό τους. Ὁ ἄλλος, ὁ μή πιστός δούλος, φοβούμενος τόν κύριό του, ἔκρυψε
τό τάλαντό του στή γῆ. Κι αὐτό ἦταν ἡ μεγάλη του ἁμαρτία, γιατί περιφρόνησε
τό χάρισμα τοῦ Θεοῦ. Νόμιζε τόν Θεό σκληρό καί ἄδικο. Κι ὅταν κανείς ἔχει μιά
τέτοια ἔννοια περί Θεοῦ ἐνεργεῖ ἀνάλογα. Δέν ἔχει γαλήνη καί εἰρήνη μέσα του,
φοβᾶται, ἔχει ψυχολογικά προβλήματα. Ἕνας τέτοιος χριστιανός, πού φοβᾶται τόν
Θεό, δέν μπορεῖ νά ἐργαστεῖ γιά τήν δόξα τοῦ Χριστοῦ, γιατί δέν ἔχει τήν χάρη
τοῦ Ἁγίου Πνεύματος μέσα του, νοιώθει φόβο καί μελαγχολεῖ. Τόν Θεό καί ὅσα
Τόν περιβάλλουν τά βλέπει σκοτεινά καί μαῦρα. Αἰσθάνεται μειονεκτικά, δέν
βλέπει, δέν ἀναγνωρίζει στόν ἑαυτό του κανένα τάλαντο, καμία δυνατότητα νά
προσφέρει στόν ἑαυτό του καὶ στούς ἄλλους. Αὐτό σημαίνει τό ὅτι «ἔκρυψε τό
τάλαντο του στή γῆ». Πῶς ὅμως μπορεῖ νά θερα-πευθεῖ ἕνας τέτοιος ἄνθρωπος;
Πρέπει νά πάει στούς τραπεζίτες. Καί αὐτοί εἶναι οἱ διακριτικοί πνευματικοί
πατέρες. Αὐτοί θά δοῦν τήν ἀσθένεια τῆς ψυχῆς του, τό σκό-τος τοῦ νοός του
καί μέ τά θεραπευτικά μέσα τῆς Ἐκκλησίας μας θά τοῦ δείξουν καί θά τοῦ μάθουν
τόν ἀληθινό Θεό τῆς Πίστεώς μας. Θά τόν βοηθήσουν νά σκέπτεται ὀρθά,
διαφορετικά. Θά τόν κάνουν νά γίνει ἕνας καλός ἐργάτης τοῦ «ταλάντου» του.
|
|
Talentumok
|
|
A talentumok azok az ajándékok, adottságok,
amelyekkel Isten ajándékozott meg bennünket a magunk és embertársaink javára.
Mindnyájan kaptunk ilyen adományokat a mindenek felett bölcs Istentől,
mindegyikünk ereje szerint. Amire a mi részünkről szükség van, az a lelki
munkálkodás, hogy megtöbbszörözzük a talentumokat Isten dicsőségére és
tulajdon üdvünkre. A példabeszédben szereplő szolgák két csoportba oszthatók:
kettő közülük hű szolga, akik megkapván talentumaikat híven munkálkodtak, s
azokat kétszeresen adták vissza uruknak, fáradozásaik gyümölcseként. A másik, a hűtlen
szolga, urától tartva a földbe rejtette talentumát. Ez pedig nagy vétek volt,
mivel megvetette Isten ajándékát. Az Istent könyörtelennek és igazságtalannak
hitte. Ha pedig valakinek ilyen képe van Istenről, eszerint is cselekszik.
Nincs benne nyugalom és békesség, fél, lelki gondjai támadnak. Az ilyen
keresztény, aki tart Istentől, nem képes Krisztus dicsőségéért tenni,
minthogy nincs meg benne a Szent Lélek kegyelme: félelmet érez és
búskomorságot. Istent, és mindent, ami vele kapcsolatos, sötéten lát.
Kicsinynek érzi magát, nem lát és nem fedez föl magában semmiféle képességet,
semmi olyan lehetőséget, amit a maga és mások számára felajánlhatna. Ez
jelenti azt, hogy „talentumát elrejtette a földbe“. De hogyan gyógyulhat meg
az ilyen ember? A pénzváltókhoz kell mennie. Ezek pedig a megkülönböztetés
képességével megáldott lelki atyák. Ők észreveszik majd lelkének betegségét,
szellemének sötétségét, és az Egyház gyógyírjaival hitünk valódi Istenét
mutatják majd meg a számára. Megtanítják, hogy helyesen, másképpen gondolkodjék.
Megtanítják arra, hogy gondot viseljen „talentumára“.
|
|
Λειτουργικὸ Πρόγραμμα ἐβδομάδας
|
A heti liturgikus program a kápolnában
|
|
Τρίτη, 5/2 08:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία.
Τετάρτη, 6/2 18:00 μ.μ.
Ἱερά Παράκληση.
Παρασκευή, 8/2 8:00 π.μ.
Θ. Λειτουργία.
|
Kedd, febr. 5. reggel 8h
Isteni Liturgia
Szerda, febr. 6. du. 6h
Paraklisz
Péntek, febr. 08. reggel 8h
Isteni Liturgia
|
|
|
|
|
|
|
|
|
